291. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mit adott a természet neked?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, komoly istenfélelmet, amitől a pokol megremeg.
Gergely: Tehát tied a pokol kulcsa?
Teréz: Igen, be is zárom gyorsan, a gyerekek miatt. Valamelyik belezuhan a végén, ha meglátja a mélység kéjes szépségét. Ezért kellenek az aratók, főleg a gyorsan szaporodók, hogy az Úr munkáját már a legkisebb is segítse, amikor imára fonódik a pici kezecskéje!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hogyan tanítsuk az ellentétes szenvedélyekkel küzdő embert? Nehéz feladat a nagyszámú hallgatóságnak prédikáló igehirdető számára az emberek titkos indulatát és indítékait szem előtt tartani, és mint bajvívó a páston, hol erre, hol arra fordulni; még keményebb fáradság azonban egyetlen emberhez szólni, akit ellentétes szenvedélyek tépáznak. Gyakran megtörténik, hogy valaki vérmérsékleténél fogva igen vígkedélyű, időnként azonban hirtelen búskomorságba esik. A lelki vezetőnek ügyelnie kell arra, hogy úgy oszlassa el az alkalmi szomorúságot, hogy ne növelje a természetadta vidámságot, és úgy zabolázza meg a természetadta vidámságot, hogy ne növelje az alkalmi szomorúságot. Az egyik ember mindent hűbelebalázs módjára tesz, amikor azonban tényleg gyorsan kellene tenni valamit, hirtelen ijedtség bénítja meg. A másik szerfelett félénken végez mindent, egyszer csak azonban elhamarkodott vakmerőséggel fog a dologhoz. Az elsőben úgy kell elfojtani hirtelen támadt félelmét, hogy ne ébresszük fel benne régi hirtelenkedési hajlamát. A másikban úgy kell visszatartani a hirtelenkedést, hogy ne erősödjék fel benne természetadta félénksége.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 273. o.)


„Egyik nap, amikor azon gondolkodtam, mit tehetnék a lelkek megmentéséért, az evangélium egy mondata nagy világossággal töltött el. Az érett búzatáblákra mutatva, Jézus ezt mondta tanítványainak: „Emeljétek fel szemeteket, és lássátok, a szántóföldek már megértek az aratásra” (Jn 4,35). Egy kicsit odébb pedig ezt mondja: „Bizony mondom nektek, az aratni való sok, de a munkás kevés, kérjétek hát az aratás urát, hogy küldjön munkásokat” (Mt 9,37-38) Mily titok ez!... Hát nem mindenható-e Jézus? Nem alkotójuk tulajdonai-e a teremtmények? Miért mondja hát Jézus: „kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat? Miért?... Azért, mert Jézus oly felfoghatatlanul szeret minket, hogy részt akar adni nekünk a lelkek üdvözítésében. Semmit sem akar nélkülünk tenni. A világegyetem teremtője egy szegény kis lélek imájára vár, hogy más lelkeket megmentsen, akiket éppúgy megváltott vére árán.”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 87.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.