292. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A tudatlanság nem üdvözít, csak az ördög nyerít, amikor a gyermekünk veszít…
Teréz: Igen, de Papa olyan előrelátó, hogy gondoskodik Fia barátairól. A papoknak például megadta a cölibátus karizmáját, amiben a Szentlélek kenete hatékonyan és ellenállhatatlanul működik, ha a hit tüzével felhevítik. És Papa még az erény tulajdonságát is belekavarta, tehát az ember cselekvő együttműködését kívánja.
Gergely: Teréz nővérem, te aztán szakácskodsz itt rendesen, hogy megnyerd a szíveket…!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert nem hiszek a félelem lehetőségében, de hiszek a szentség kegyelmében, amivel felvértezem a hívő népet!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A lelkipásztorok ostobasága többnyire egyenes arányban áll híveik érdemeivel: bár a saját bűnük következtében nem birtokolják a tudás világosságát, a szigorú ítélet szerint tudatlanságukkal mégis híveik bukását okozzák. Az evangéliumban maga az Igazság jelenti ki: ’Ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.’ (Mt 15,14) Nem átkozódik, hanem prófétai szellem szól a zsoltáros lelkéből, amikor így kiált fel: ’Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!’ (Zsolt 69,24) A ’szemek’ a legfőbb tisztségre emelkedett vezetők, akik feladata az útmutatás; követőik a derékhad. Amikor a szem elhomályosul, a derék megtörik: ha a vezetőkből hiányzik a tudás világossága, követőik összeroskadnak bűneik terhe alatt.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 41.o.)


„Drága Anyám, most meg szeretném mondani önnek, hogy mit értek a Szerelmes keneteinek a jóillatán. – Miután Jézus felment a Mennybe, csak azokon a nyomokon követhetem, amelyeket Ő hátrahagyott, de hogy világítanak, hogy illatoznak ezek a nyomok! Nem kell mást tennem, mint az Evangéliumba pillantanom, máris szívom magamba Jézus életének az illatát és tudom, hogy merre fussak … Nem az első helyre törekszem, hanem az utolsóra, a helyett, hogy előre mennék a farizeussal, megismétlem, bizalommal telve, a vámos alázatos imáját; különösen azonban Magdolnát követem, az ő csodálnivaló, vagy méginkább szerelmes vakmerőségét, amely megejti Jézus Szívét és meghódítja az enyémet. Igen, érzem, hogy még akkor is, ha minden bűn, amit egyáltalán elkövetni lehet, az én lelkemet terhelné, mennék, bűnbánattól megtört szívvel, hogy Jézus karjaiba vessem magam, mert tudom, hogyan szereti a tékozló fiút, aki visszatér hozzá. Én nem azért emelkedem a jó Istenhez a bizalom és a szeretet által, mert Ő előrelátó irgalmában megőrizte lelkemet a halálos bűntől.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 311.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.