295. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a gyermekeinknek hálát kell adniuk a kudarcaikért, akkor nem fog rajtuk az a büdös irigység, az a rettentő sárga rém!
Teréz: Igen, az irigység megsebzi a nagyságról álmodókat és kiszívja az edzett harcosokat.
Gergely: És mi az ellenanyag?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, önmagunk elfogadása gyógyítja a nagyság vágyát, és igazi békével frissíti a vezetők ráncos homlokát. A türelem meghozza a változást.
Gergely: Máskor pedig a válság hoz változást és megújulást.
Teréz: Igen, a Mennyei Orvos ismeri a lélek állapotát és bölcsen mérlegeli fiának hozzáállását, hogy kifakassza belőle a Biblia legszebb bűnbánó imáját.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A balszerencse iskolájában fegyelmet tanul a szív, a legfőbb hatalomban azonban a dicsőség csakhamar felfuvalkodottá teszi. Saul méltatlannak érezte magát és kezdetben menekült a hatalomtól; amint azonban magához ragadta a kormányrudat, eltelt gőggel. Mindenáron ki akarta vívni népe tiszteletét, de félt a nyilvános megaláztatástól, ezért az ellen fordult, aki királlyá kente. Ugyanez történt Dáviddal: a megpróbáltatások idején igyekezett elnyerni Teremtője tetszését tetteivel, amikor azonban felszabadult a rá nehezedő nyomástól, nyomban felszakadt benne a gőg fekélye, és kegyetlen érzéketlenséggel okozta halálát annak a férfinak, akinek feleségét eszeveszetten megkívánta; azelőtt még a gonoszoknak is kegyesen irgalmazott, most gyilkos erőszakkal ártatlanokra támadt. Azelőtt még kézre kerített üldözőjét sem akarta megölni, most pedig még hűséges katonáját is megölette, harcoló csapatainak vesztére. (2Sám 11,2-22) Bűnei miatt még messzebb került volna a választottak számától, ha a csapások bűnbánatra nem indítják.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 45.o.)


„Bementem hozzá, mint rendesen, hogy meglátogassam egy kicsit és két Nővért találtam Genovéva Anya mellett; mosolyogva néztem rá s kifelé indultam, mert hárman nem lehetnek egy beteg mellett, de ő, átszellemült arccal nézve rám, ezt mondta: ’Várjon, kislányom, csak egy pár szót fogok mondani. Ahányszor csak jön, mindig lelki virágcsokrot kér tőlem, ma tehát ezt adom: békével és Örömmel szolgálja az Istent, emlékezzen rá, gyermekem, hogy a mi Istenünk a béke Istene (1Kor 14,33)”. Egyszerűen megköszöntem és a könnyekig meghatva jöttem el tőle, meg voltam győződve arról, hogy a Jó Isten kinyilatkoztatta neki lelkiállapotomat; ezen a napon a végsőkig próbára voltam téve, csaknem a búskomorságig, egy olyan éjszakában, hogy már azt sem tudtam: szeret-e még a Jó Isten, s ezért, kitalálhatja, drága Anyám, hogy milyen örömet és vigasztalást éreztem én ekkor! …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 197.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.