296. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, megtörtént. Minden megvan. Bevégeztetett.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, már csak az számít, hogy mi történik most a gyermekeink életében.
Gergely: Igen, a legfontosabb a most. Az, hogy ide érjenek mindannyian. Most. Ez megtörténhet. Ez meg fog történni, ha nem félnek éberen figyelni, amikor a sötétben tiszta szívvel kell hinni.
Teréz: Igen, veszélyes verseny van a világban. Az ördög szórja a húsfaló bűzvirágait, és a gyermekeink ámulnak a hazug csodáin.
Gergely: De én megtanítom nekik, hogy a tekintetükkel kiszagolják a hazugság fortélyait és lerombolják a világ bálványait.
Teréz: Igen, de mért? Áruld el nekik a titkodat!
Gergely: Mert szeretem az embereket. Ez teljes mértékben szilárd bennem.
Teréz: Igen, sokat kockáztatunk, amikor a Szerelmünké lesz minden áldozatunk. Nincs visszaút a trónig, persze, sűrűn el kell menni gyónni, ha valaki a legmagasabbra akar jutni!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Vakok, mert ugyan hallottak a jelekről, amelyek a Megváltó eljövetelét jósolták meg atyáiknak, nem hisznek ennek a jelekkel jelzett valóságában. Nem azért vakok, mert nem látják, hogy bekövetkezett, amit megjövendöltek, hanem azért, mert nem hiszik el, hogy megtörtént.”
(Nagy Szent Gergely, Ibid, II,49., idézi: Markus, A. Robert, Nagy Szent Gergely és kora, 117.o.)


„Igen, én Édesem, így fog elégni az én életem … Nem tudom másként bebizonyítani az én szeretetemet Neked, minthogy virágot hintek: vagyis nem engedek ki a kezemből egyetlen kis áldozatot, egyetlen tekintetet, egyetlen szót sem és felhasználok minden dolgot, még a legapróbbat is arra, hogy szeretetből tegyem … Szeretetből akarok szenvedni, sőt örülni is, így fogok virágot hinteni a trónusod előtt; egy sem kerül majd az utamba olyan, amelynek szirmait ne szórnám elébed … azután virághintés közben énekelni fogok (vajon lehet-e sírni ilyen gyönyörűséges foglalkozás közepette?) – énekelni fogok még akkor is, ha tövisek között kell szednem virágaimat s minél hosszabbak és szúrósabbak lesznek a tövisek, annál dallamosabb lesz az én énekem.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 231.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.