303. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Isten nem úgy teremtette meg az embert, hogy korlátlanul mindenre képes legyen, hanem úgy, hogy a szeretetben erre képessé váljon.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ezért a teremtés része a fájdalom, a hatnapos munka csúcsa a szent nyugalom. A bűn ezt a fájdalmat elcsúfította, de a kereszt dicsőségesen helyreállította.
Gergely: Teréz nővérem, úgy látom, te jól megértetted azt az igét: „akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak”.
Teréz: Igen, mert az én táplálékom az engedelmesség! Eszem is jóízűen mindennap a gyümölcsét, mert az enyém már az összes bölcsesség és ráadásként az isteni kedvesség.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az engedékenységet szigorral kell elegyíteni, és e kettőből szülessék meg a józan mérséklet, hogy a túlságos szigor ne keserítse el, a túlzott engedékenység pedig ne puhítsa el az alattvalókat. Ezt legtökéletesebben a Sátorban elhelyezett frigyláda jelképezi Pál szavai szerint, melyben Áron vesszejét, a mannát és a szövetség tábláit tartották, (Zsid 9,4) hogy a jó pásztor szívében a Szentírás tanítása mellett legyen ott a szigorúság vesszeje, de a manna édessége is. Ezért mondja Dávid: ’A te vessződ és a te botod megvigasztal engem’ (Zsolt 23,4). A vesszővel fenyítenek, a botra támaszkodunk. A vessző büntető szigora mellett legyen meg a bot támogató vigasztalása is. A lelkipásztor lelkében legyen tehát szeretet, de ne elpuhult; szigor, de ne könyörtelen; buzgóság, de ne féktelen; kegyesség, de ne engedékenyebb a kelleténél; az elöljárót, aki a hatalom gyakorlásában az igazságosságot az irgalommal vegyíti, szeressék alattvalói akkor is, ha megfenyíti őket és félve tiszteljék akkor is, amikor szeretettel édesgeti őket magához.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 74-75.o.)


„Jó egypárszor észrevettem már, hogy Jézus nem akar tartalékokat adni számomra, minden pillanatban egészen új táplálékkal táplál engem, ott találom magamban, anélkül, hogy tudnám: hogyan van ott … egészen egyszerűen azt hiszem, hogy maga az én szegény kis szívemben rejtőző Jézus kegyes annyira, hogy cselekszik bennem s adja mindannak a gondolatát, amit a jelen pillanatban kíván tőlem.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 192.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.