304. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Te mint anya megfeledkeztél a gyermekeidről, amikor még a földön töltötted az időt?
Teréz: Igen, sajnos, ilyen is történt… mert hiszen ha nem mulasztottam volna, akkor most úgy szólítanál: Isten anyja.
Gergely: Most egy picit tévedtél, okos kicsi Teréz nővér!
Teréz: Igen? Örömmel veszem az intéseidet, hiszen a nagyobb tekintély itt is a tied.
Gergely: Nem válhattál volna Isten anyjává, még akkor se, ha elkerülsz minden mulasztást, mert azzá nem válhat senki, hanem arra a küldetésre csak egyet lehetett kijelölni.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, igazad van!
Gergely: Olyan jó, hogy még mindig tanítható vagy!
Teréz: Igen. Tehát Szűz Mária se magától lett folttalan, hanem előre és elsőként megváltotta a saját Fia. Aki ezt érteni véli, az lehet, hogy a tudatlanságát gőgösen félti.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell inteni az alattvalókat és az elöljárókat. Azokat úgy, hogy alárendelt helyzetük ne keserítse el őket, ezeket úgy, hogy ne fuvalkodjanak fel magas állásuk miatt. Amazok ne tegyenek kevesebbet, mint amit parancsolnak nekik, emezek ne parancsoljanak többet, mint ami igazságos. Azok alázatosan vessék magukat alá, ezek mértékkel uralkodjanak. Jelképes értelemben az alárendelteknek szól ez az intés: ’Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében’ (Kol 3,20). Az elöljáróknak viszont az a parancs: ’Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék’ (Kol 3,21). Azok tanulják meg, hogyan tartsák rendben lelküket a láthatatlan Bíró színe előtt; ezek pedig azt, hogyan mutassanak jó életpéldát a rájuk bízottaknak.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 129.o.)


„(…) alighogy a gyóntatószékbe léptem, éreztem, hogy kitárul a lelkem. Kevés szóból is csodálatosan megértettek, sőt kitalálták a gondolatomat … olyan volt a lelkem, mint egy könyv, amelyben az Atya jobban olvasott, mint én magam … Duzzadó vitorláimat rátaszította a bizalom és szeretet hullámaira, melyek eddig is erősen vonzottak, de járni rajtuk nem mertem … Azt mondta, hogy hibáim nem okoznak fájdalmat a Jó Istennek s hogy mint helyettese, az Ő nevében jelenti ki, hogy nagyon meg van elégedve velem … Ó, milyen boldog voltam ezeket a vigasztaló szavakat hallva! … Soha nem hallottam még olyat, hogy a hibák tudnak nem-fájni is a Jó Istennek, ez a biztosíték örömmel töltött el, segítségemre volt abban, hogy türelemmel viseljem az élet száműzetését … Jól éreztem a szívem mélyén, hogy igaz ez, hiszen a Jó Isten gyöngédebb az anyánál is, és ön, drága Anyám, nem szíves-örömest bocsátja-e meg mindig akaratlan kis figyelmetlenségeimet? …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 203.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.