308. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mi mozgat téged?
Teréz: Igen, minél jobban megismerjük azt, ami titkon mozgat, a lelkünk annál erősebben ráhagyatkozhat. Remélem, hogy a Szentlélek mozgat engem, amikor a gyermekeinket nevelem.
Gergely: És mik azok az élő és éltető igazságok, felismerések és cselekedetek, amelyek téged olyan szépen szabaddá tettek?
Teréz: Igen Gergely testvérem, az az igazság éltet, hogy a titkaimat átengedtem a Szentléleknek. Jobb nekem, amit Ő kíván, mint ami után a világ szelleme lohol bután. Ez a felismerés akkor született meg bennem, amikor az Isteni fogoly kisvirága lettem, hiszen az ember azzá válik, amit nézegetve mélyen csodálkozik.
Gergely: A szemlélődés a leghatékonyabb ima, ráadásul nincs is különösebb fortélya. Ha nyugodtan nézzük az Oltáriszentséget, akkor a Szentlélek belénk írja az életünkhöz éppen szükséges képet.
Teréz: Igen, nem is olyan nehéz üdvözülni, ha készek vagyunk a Mester előtt csendben ülni.
Gergely: És hallgatni és kérdezni…
Teréz: Igen, és a csipkerózsika álmunkból az Evangélium valóságára felébredni.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni azokat, akik titokban rosszat, nyilvánosan jót tesznek és azokat, akik titokban tartják jótéteményeiket, és elviselik, hogy nyilvánosan elítéljék őket. Azokat, akik a rosszat titokban, a jót nyíltan teszik, figyelmeztetni kell, hogy vegyék fontolóra, mily gyorsan változik az emberek ítélete, de mily maradandó az Istené. Inteni kell őket, hogy lelki szemeiket a dolgok végső kimenetelére függesszék. Az emberi dicséret elenyészik, Isten ítélete azonban, mely a titkos dolgokra is kiterjed, örökké fennmarad. Titkos bűneiket isteni ítélet, jócselekedeteiket pedig emberi szemek elé állítják: a nyilvánosan végzett jónak hamarosan nem lesznek tanúi, a titokban véghezvitt rossztettek bizonysága ellenben örökre megmarad. Amikor bűneiket eltitkolják az emberek előtt, és erényeikkel kérkednek, a titkolózással leleplezik azt, amiért büntetést érdemelnek, és a kérkedéssel azt veszítik el, amiért jutalmat érdemelnének. Helyesen nevezi ezeket az embereket az Igazság fehérre meszelt koporsóknak, melyek kívülről szépek, de belül holtak csontjait rejtegetik: mert bensőjükben bűnöket lepleznek, az emberek előtt pedig egy-egy jócselekedetükkel az igazság mázával ékeskednek.’”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 267.o.)


„Az ön Kármelbe-lépése előtti időkről beszélve, kifelejtettem még gyermekkorom néhány apró mozzanatát: szerelmemet a képek és az olvasás iránt … Azoknak a szép képeknek, amelyeket jutalomképpen mutogatott nekem, drága Anyám, köszönhetem a legédesebb örömöket s a legmélyebb benyomásokat, melyek az erény gyakorlására ösztönöztek … Önfeledten, óraszámra nézegettem őket, ’Az Isteni Fogoly kis virága’ például annyi mindent mondott nekem, hogy benne éltem.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 84.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.