309. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, ha te választhatnál, választanád a keresztet?
Teréz: Igen, máskülönben nincs is értelme, csak ha önként adjuk át magunkat a szenvedésre. De kérdezd inkább máshogyan, akkor a kételkedők lelke is lángra lobban. Rendben, Gergely testvérem?
Gergely: Jó, végül is nem számít, hogy melyik szavunk tanít, ha a lényeg már a lelkünkben világít. Ha te választhatnál, választanád a szeretetet?
Teréz: Igen, úgy, mint ahogy az Úr szava az egyik gyermekét vigasztalta. Jézus a keresztről a gyermekét nézte, a tekintetük egymást érte. A Megfeszített ezt mondta: „Ez nem a bűn. Ez nem a szenvedés. Ez nem a félelem. Ez nem a halál. Ez a szeretet.”
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Alattvalóink annál szabadabbak Isten ítélőszéke előtt, minél kevésbé maradnak itt bűneik büntetlenek. Szívünkben tehát alázatosak, tetteinkben következetesek maradjunk. Gondosan kell azonban ügyelnünk arra, nehogy túlzott alázatosságunk miatt kiengedjük kezünkből a hatalom gyeplőjét: ha az elöljáró a kelleténél jobban megalázkodik, nem tudja alattvalói életét a fegyelem korlátai közé szorítani. Külsőleg tehát tartsák meg a lelkipásztorok, ami mások hasznára szolgál, belül pedig őrizzék tekintélyüket, ami miatt félik őket. Megfelelő jelekkel hozzák alattvalóik tudomására, hogy lelkükben ők is alázatosak; így tekintélyüket félni fogják, alázatosságukat pedig példaként követni. Az elöljáróknak tehát szüntelenül arra kell törekedniük, hogy minél nagyobb külső tekintélyük, lelkükben annál alázatosabbak legyenek, nehogy a hatalom leláncolja gondolataikat és lelküket öntetszelgésre ragadja, mert az értelem már nem tud parancsolni az uralomvágyból rabszolgává vált léleknek.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 91-92.o.)


„’Törekedjetek a LEGTÖKÉLETESEBB ADOMÁNYOKRA, én azonban egy még felségesebb utat is mutatok nektek.’ (1Kor 12,31) És az Apostol elmagyarázza, hogy a LEGTÖKÉLETESEBB adományok is mennyire semmisek SZERETET nélkül … Hogy a Szeretet az a FELSÉGES ÚT, amelyik biztosan Istenhez vezet. Végre megtaláltam a nyugalmamat … Az Egyház misztikus testét szemlélve, egyik Szent Pál-leírta tagban sem ismertem magamra, jobban mondva mindegyikben magamra akartam ismerni … A Szeretet kezembe adta a hivatásom kulcsát … Megértettem, hogy ha az Egyháznak különféle tagokból álló teste van, akkor a tagok legszükségesebbjének, legnemesebbjének sem lehet híjával; megértettem, hogy az Egyháznak van Szíve s hogy ez a Szív LÁNGOL SZERETETÉBEN. Megértettem, hogy csupán a Szeretet tarthatja mozgásban az Egyház tagjait, hogy ha a Szeretet véletlenül kihalna, az Apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot, a Mártírok sem akarnák már a vérüket ontani …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 227-228.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.