311. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az Úrral való találkozás kölcsönös kiszolgáltatottság. Nem tudunk erről számot adni, olyan nagy titok.
Teréz: Igen, az Úrral való találkozás nem egyoldalú függés, mint az altatás közbeni műtét.
Gergely: Azért az nem kis csoda, hogy úgy van a földön Isten országa, hogy belülről megfeleljen minden gyermekünk kívánságának!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ez az ország pedig csak valóra váltott ígéretekkel van tele, hiszen a betegeket gyógyítja az Úr szent sebe, a kételkedőket megerősíti az Ige édessége.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Akkor látjuk be igazán, mekkora adomány a testi egészség - melyet arra kaptunk, hogy jóra használjuk -, amikor már elvesztettük. Hasztalan keressük, amit a maga idején nem fordítottunk hasznunkra. Helyesen mondja Salamon: ’Különben kiszolgáltatod méltóságodat idegeneknek, kegyetlen embernek adod éveidet... Végül aztán majd sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat’ (Péld 5,9-11). Kik az idegenek, ha nem a mennyei hazából kizárt gonosz szellemek? Miben áll méltóságunk, ha nem abban, hogy agyagból bár, de Teremtőnk képére és hasonlatosságára vagyunk alkotva? Ki a kegyetlen, ha nem a lázadó angyal, aki gőgjével halált szerzett magának, és miután elkárhozott, halált hozott az emberi nemnek? Idegeneknek adja méltóságát az, aki annak ellenére, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, gonosz szellemek kéjvágyó szolgálatában tölti napjait. A kegyetlennek adja éveit az, aki az őt uraló gonosz ellenfél akaratának engedelmeskedve pergeti le életét. Helyesen fűzi hozzá az Írás: javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál (Péld 5,10). Aki ugyanis teste egészségét és lelke bölcsességét nem a jóban való gyarapodásra, hanem gonoszságra használja, az vagyonával nem magát, hanem az idegenek házát, azaz a tisztátalan lelkek tetteit gyarapítja, bujaságával vagy gőgjével tovább szaporítva a kárhozottak számát. Helyesen fűzi hozzá: ’Végül aztán majd sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat.’ A test épségét a bűn pusztítja el; amikor oda az egészség, a testet különféle bajok gyötrik, és a lélek már csak hálni jár belé, az emberek visszakövetelik sokáig rosszul használt egészségüket, hogy jó életet kezdhessenek. Akkor jajgatnak, hogy miért nem szolgáltak Istennek, amikor a nemtörődömségük okozta kárt szolgálatukkal már nem tudják jóvátenni. Ezért mondja a zsoltáros: ’Ha megverte őket, keresni kezdték’ (Zsolt 78,34)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 156-158. o.)


„Megmondom Neki: boldog vagyok, hogy nem örülhetek itt a földön ennek a szép Mennyországnak, azért, hogy Ő egy örökkévalóságra megnyissa azt a szegény hitetlenek számára. Még ennek a megpróbáltatásnak dacára is, amely elrabol tőlem minden gyönyörűséget, elmondhatom magamról: ’Uram, te ÖRÖMMEL halmozol el engem, BÁRMIT tégy is (Zsolt 91,4). Mert van-e nagyobb öröm, mint szenvedni a te szeretetedért? Minél bensőségesebb a szenvedés, minél kevésbé tűnik fel a teremtmények szemében, annál több örömet okoz neked, ó, én Istenem! De hogyha – ami lehetetlenség – te magad sem tudnál a szenvedésemről, még mindig boldog lennék ennek a szenvedésnek a birtokában, ha általa megakadályozhatnék vagy kiengesztelhetnék akárcsak egyetlen bűnt is, amelyet a Hit ellen követtek el …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 253.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.