312. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Ha a szentáldozás felülmúl minden zarándoklatot, akkor a Szentlélek mért indítja útra a zarándokot?
Teréz: Igen, a zarándok átéli az út fájdalmát és elveszíti az önmagába vetett bizalmát. A könnyek völgyében felfrissül és képes lesz elhinni, hogy pusztán szeretetből üdvözül. Ezért kell útra kelni és olykor vérrel verítékezni.
Gergely: Teréz nővérem, egyszerűen beszéltél és a gyermekeinkben bizalmat ébresztettél, hogy akár az óceánt is átrepüljék.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az Úr fent a hegyen ígérte az áldást, értünk is ott tárta ki a karját. Az áldásért érdemes küzdeni, fáradni, mert Jézus békéje fogja a zarándokot megújítani.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Aki megsiratja bűnét, de nem hagy fel vele, töredelmes ugyan szívében, de nem alázza meg magát. Aki elhagyja a bűnt, de nem siratja, megalázza magát, de nem tart töredelmes bűnbánatot. Ezért mondja Pál: ’Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok’ (1Kor 6,11). A rendezett élet csak azokat szenteli meg, akiket tisztára mostak a bűnbánat keserves könnyei. Ezért intette Péter azokat, akikről látta, hogy megrémültek gonosztetteiktől: ’tartsatok bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyiktek’ (ApCsel 2,38). Mielőtt a keresztelésről szólna, a töredelmes bűnbánatot említi, hogy saját fájdalmuk vizében mosdjanak meg, mielőtt a keresztség szentségében megtisztulnak. Hogyan élhetnek biztonságban megigazulásuk felől azok, akik nem akarják megbánni elkövetett bűneiket, amikor az egyház legfőbb pásztora még ahhoz a szentséghez is megkívánta az előzetes bűnbocsánatot, mely legelsősorban hivatott a bűnök eltörlésére?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 251.o.)


„Loretto elbájolt engem! Mit mondjak a szent hajlékról? … Ó, mélységes megindulás vett erőt rajtam, hogy ugyanazon fedél alatt vagyok, mint a Szent Család volt, azokat a falakat nézem, amelyekre Jézus emelte isteni tekintetét, azt a földet taposom, amelyet Szent József öntözött a verítékével, ott, ahol Mária hordozta a karjaiban Jézust, miután szűz méhében hordta … Láttam a kicsi szobát, ahol az angyal leszállott a Szent Szűz mellé … Beletettem a rózsafüzéremet a Gyermek Jézus lapos kis csészéjébe … Milyen elragadóak ezek az emlékek! … De legnagyobb örömünk az volt, hogy Jézust Magát vehettük magunkhoz az ő hajlékában és élő templomai lehettünk ugyanazon a helyen, amelyet ő a jelenlétével tüntetett ki.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 153.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.