314. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, csak Szűz Mária hite növekedett a bukás megrendítő tapasztalata nélkül. Neki nem volt szüksége kudarcokkal teli növekedésre, bár a fájdalmat ő is megélte, sőt sokkal jobban, mint Isten bármelyik gyermeke. Úgy növekedett, hogy közben nem vétkezett.
Teréz: Igen, mindenki más hittapasztalata éppen a bukás állapotában születik, lehet, hogy épp akkor, amikor vétkezik.
Gergely: Mint a tékozló fiú a vályúnál, ahol a moslék által maga Isten adta meg neki a hit kőkemény tapasztalatát.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, én mindig be akartam bizonyítani, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Mivel azonban hitet adni nem lehet, ezért ez az ige a hit terén csak az Úrnak okozhat örömet. Megértettem, hogy azzal okozok a legnagyobb örömet Papának, ha azt kérem tőle, amit adni akar. Ez pedig a hit, mert amikor ezt elfogadom, akkor már tényleg az Övé bennem minden hatalom.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Kedves testvérek, szerintetek Péternek, aki ellentmondásba keveredett önmagával, azt kellett volna válaszolni: ’Nem vagyunk hajlandók meghallgatni, amit mondasz, mert eddig az ellenkezőjét tanítottad.’ Ha a három fejezet kérdésében eleinte egy bizonyos nézetet vallottunk, míg kerestük az igazságot, és miután megtaláltuk, egy másik álláspontra helyezkedtünk, miért kellene bűnnel vádolni az Apostoli Szentszéket, amelyet alapítója érdemeiért mindenki tisztel? Nem álláspontunk megváltoztatása a bűn, hanem ha bizonytalan nézetekhez ragaszkodunk. Ha eszünkkel kitartóan az igazság keresésén fáradozunk, miért vetitek szemünkre, ha elvetjük tudatlanságunkat és megváltoztatjuk nézeteinket?”
(Nagy Szent Gergely, Ibid, 455, I,48-456, idézi: Markus, A. Robert, Nagy Szent Gergely és kora, 183.o.)


„Én akkor oly eleven, oly tiszta hitnek örvendtem, hogy az Ég eszméje volt minden boldogságom; nem tudtam hinni, hogy lehessenek egyáltalán olyan istentelenek, akiknek nincs hitük. Úgy hittem, hogy saját gondolatuk ellen beszélnek, tagadva az Ég létezését, a szép Mennyországét, ahol Isten Maga szeretne örök jutalmuk lenni. Az annyira örömteli húsvéti napokban Jézus megéreztette velem, hogy valóban vannak olyan lelkek, akiknek nincs hitük, akik visszaélve a kegyelemmel, elvesztik ezt a drága kincset, az egyedüli tiszta és igaz örömök forrását. Megengedte, hogy lelkemet a legsűrűbb sötétség árassza el és hogy a számomra oly édes Mennyország gondolata most már csak küzdelem és kínszenvedés tárgya legyen …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 249-250.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.