315. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A gőg meddősségéből a megtöretésen át vezet az út az igazi termékenységhez.
Teréz: Igen, mint ahogy a kenyér is akkor szaporodott meg, amikor az Úr hálát adva megtörte. Ez az igazi bölcsesség, ami szenteket nevelő erény.
Gergely: Én szenteket nevelek. Velem tartasz, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, csak az a kérdés, hogy a gyermekeink mit akarnak. Ez az akarat maga a csoda, ha bölcs döntés által Istenre arcára mutat.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell az egészségeseket: ne szalasszák el az alkalmat, hogy kiérdemeljék az örök üdvösséget. Mert írva van: ’A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad’ (2 Kor 6,2). Ha most, amikor lehetőségük van rá, nem iparkodnak kivívni Isten tetszését, akkor, amikor akarják, már késő lesz. Akiket sokáig hiába hív a Bölcsesség, végül magára hagyja őket: ’Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés’ (Péld 1,24-26). Majd ismét: ’Akkor hívnak, de én nem felelek; akkor keresnek, de nem találnak’ (Péld. 1,28).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 156.o.)


„Kell, hogy a szent Keresztség a lelkekben a teológiai erények mélységes csíráját vesse el, mert már a gyermekkortól kezdve mutatkoznak azok s hogy az eljövendő javak reménye már elegendő legyen az áldozatok elfogadtatásához. Mikor azt akartam, hogy az én két kislányom békességben legyen egymással, ahelyett, hogy játékot és bonbont ígértem volna annak, aki enged a testvérének, arról az örök jutalomról beszéltem nekik, amit a kicsi Jézus ad majd az Égben a jó gyermekeknek; az idősebbik, akinek az értelme már bontakozott, örömtől csillogó szemmel nézett rám, ezer kedves kérdést tett fel a kis Jézusról, az ő szép Mennyországáról, lelkesen ígérte, hogy mindig ő fog engedni a húgának, azt mondta, soha életében nem fogja elfelejteni, amit a ’nagy kisasszony’ mondott, mert így hívott … Közelről látva ezeket az ártatlan lelkeket, megértettem, hogy micsoda szerencsétlenség lenne rosszul formálni őket ilyen zsenge korban, mikor lágy viaszhoz hasonlítanak, melyre rá lehet nyomni az erények bélyegét, de rá a bűnét is …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 135.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.