316. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mi vagyunk a döntés. Mi vagyunk az idő.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, és én most is úgy döntök, hogy neked engedelmeskedek – szeretetből.
Gergely: Bocsáss meg, de engem másmilyen engedelmesség nem is érdekel, hiszen a pokol megfélemlítő utasításokkal van tele. Rohannak is azok a gonosz dögök, mert kéjesen vigyorognak a nagyfőnökök.
Teréz: Igen, de már csak kapálózásra maradt idejük, hiszen a létünk felajánlásával a gyermekeinket megmentjük. Jobban szeretjük őket, mint magunkat, ezért könnyebben idejuthatnak.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Eredményesebben beszélhetjük rá a kevélyeket a jóra, ha azt mondjuk, hogy előremenetelük a mi hasznunkat szolgálja, nem az övékét; ha azt kívánjuk, hogy miattunk javuljanak meg, ne a maguk kedvéért. Könnyen hajlik jóra a kevély, ha azt hallja, hogy engedékenységével másnak használ. Amikor Isten parancsára Mózes a felhőoszlop vezetésével a pusztában vándorolt, meg akarta téríteni rokonát, Hobábot a pogányságból, hogy alávesse magát a mindenható Istennek, így szólt hozzá: ’Készen vagyunk rá, hogy elinduljunk arra a helye, amelyről azt mondta az Úr nektek adom. Gyere velünk! Jóval viszonozzuk majd, hiszen az Úr boldogulást ígért Izraelnek.’ Ő azonban ezt válaszolta: ’Nem megyek, inkább visszatérek szülőföldemre, rokonaim körébe. De Mózes folytatta: Ne hagyj cserben minket! Éppen mert olyan jól tudod, hol üthetünk tábort a pusztában, neked kell szemünk világának lenned.’ (Szám 10,29-31) Mózest a legkevésbé sem nyugtalanította, hogy nem ismeri az utat, mert isteni sugallatra megkapta jövőbe látás adományát, kívül a felhőoszlop vezette, belül az Úr tanította, aki sokszor eltársalgott vele. De mivel kevély emberrel volt dolga, ravaszul támogatását kérte: útmutatást kért tőle, hogy megmutathassa neki az életre vezető utat. Úgy intézte tehát, hogy gőgös beszélgetőtársa nélkülözhetetlennek higgye magát, s így könnyen engedelmeskedjen jóraintő szavának: hogy azt képzelje, ő vezeti tanítóját, s így hajoljon meg a tanító szó előtt.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 181.o.)


„Felajánlom még neked (az Égben és a földön lévő) Szentek minden érdemét, az ő Szeretetüket és a Szent Angyalokét; s végül, ó, Boldog Szentháromság! felajánlom neked a Szent Szűznek, az én drága Anyámnak a Szeretetét és az érdemeit, reá bízom azt, amit felajánlok, kérve, hogy mutassa be neked. Az ő Isteni Fia, az én Szerelmem és Jegyesem, halandó élete napjaiban ezt mondta: ’Mindazt, amit az én nevemben kértek az Atyától, megadja nektek!’ Tehát bizonyos vagyok abban, hogy teljesíted a vágyaimat: tudom, ó Istenem! hogy minél többet akarsz adni, annál több vágyat keltesz. Hatalmas vágyakat érzek a szívemben és bizalommal kérlek, jöjj és vedd birtokodba lelkemet. Ó, nem tudom az Oltáriszentséget oly gyakran magamhoz venni, mint szeretném, de Uram, nem vagy-e Mindenható? … Maradj énbennem, mint tabernákulumban, ne távolodj el soha a te kis ostyádtól …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 317-318.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.