32. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, te kész lettél volna bárhol szolgálni az Urat?
Teréz: Igen, sőt vágytam rá, hogy a szülőföldemtől igen csak messze, a Távol-Keleten hirdessem az Urat. Könyörögtem, hogy ez az édes száműzetés az enyém lehessen. Ott akartam Jézus keblére vonni a bűnösöket, hogy megértsék nem szigorú igazságszolgáltatás, hanem atyai szeretet vár a megtérőkre.
Gergely: De az Úr mégse fogadta el ezt az áldozatodat…
Teréz: Igen, de a szándékomat épp oly szívesen vette. Az Úrnak sokszor tényleg annyi is elég, ha látja rajtunk, hogy valóban megtennénk azt, amit nagy lelkes imáinkban őszintén kimondunk. Aztán máskor meg szaván fogja gyermekeit…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A kérkedők tetteit tehát alapos bírálatnak kell alávetni és kimutatni, hogy öntetszelgésük visszatetszést kelt Istenben. A leghatékonyabban úgy lehet a helyes útra terelni a fölényes embereket, hogy felfedjük előttük: amit tettek, nem jó, mint képzelik, hanem rossz, így miközben dicséretre vágynak, üdvös szégyent vallanak. Amikor nem is sejtik, milyen gonosz fennhéjázással viselkednek, hamar jó útra lehet téríteni őket, ha egy mindenki előtt ismert bűnük miatt rójuk meg őket, hogy így abból, amiben nem menthetik magukat, rádöbbenjenek, hogy abban is bűnösek, amiben mentegetőznek. Amikor Pál látta, hogy a korintusiak azzal kérkednek, hogy az egyik Pálé, a másik Apollóé, a harmadik Péteré, a negyedik Krisztusé, azzal vádolta meg őket, hogy büntetlenül vérfertőző életet élnek: „Egyébként az a hír járja, hogy erkölcstelenség fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él? S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel?” (1Kor 5,1-2) Mintha kifejezetten ezt mondaná: miért kérkedtek azzal, hogy ezé vagy azé vagytok, amikor erkölcstelen hanyagságtok arra mutat, hogy senkié sem vagytok?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 138.o.)


„Mama távolléte nem okozott fájdalmat első áldozásom napján: nem volt-e a lelkemben ott a Mennyország s Mama nem volt-e már régóta a Mennyországban? Így tehát Jézust befogadva, befogadtam drága Anyámat is, ő pedig megáldott, örvendezve boldogságom felett …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 92-93. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.