321. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Ha a mennyhez nem kell érdem, akkor a gyermekeink mért fejlődjenek?
Teréz: Igen, azért, hogy ne álomvilágban éljenek. Jobb az álmainkat élni, mint az életünket álmodni.
Gergely: Teréz nővérem, sokan a gondolataik rabjai, nem pedig irányítói. De meg lehet tanulni a gondolatok irányítását, amikor a Szentlélek már belénk szállt. Áldott Szentlélek! Vidd a gyermekeink szívébe, ami a leginkább szükséges!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a végtelen szeretet, ami egyedül szükséges. Ez a szavam is annyit ér, amennyi mögötte a vér. Aki szerint ez nem csoda, az a saját sírját ássa.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Előrelátó az a parancs is, hogy a melltáskára írják rá a tizenkét pátriárka nevét. Atyáink nevét szívünkön viselni azt jelenti, hogy szüntelen elmélkedünk őseink életéről. A pap akkor él feddhetetlen életet, ha állandóan szem előtt tartja az atyák példáját, akik előtte éltek; ha gondosan vizsgálja a szentek nyomait; és ha elnyomja magában a tiltott gondolatokat, nehogy cselekvés közben áthágja a megengedett határokat.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 71.o.)


„Ha majd egyszer, a Mennyben, megtudom, hogy jobban szereted őket, mint engem, örülni fogok neki, mert már most elismerem, hogy ezek a lelkek sokkal jobban megérdemlik a szeretetedet, mint az én lelkem, de itt lenn, én nem tudnék nagyobbat elképzelni annál a véghetetlen szeretetnél, amelyet – úgy tetszett neked – ingyen, minden érdemem nélkül pazaroltál reám.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 307-308.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.