33. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, úgy látom, hogy mennyei beszélgetésünket sok lelki csata után ajándékba kaptuk. Úgy vagyunk itt testvéri szívvel egyek, hogy így még akkor se ismertük volna egymást, ha öcséd vagy bátyád lehettem volna.
Teréz: Igen, Krisztusban nincs távolság, Gergely testvérem, Krisztuson kívül pedig akkora a szakadék, hogy a tekintetek mögött a lelkünk nem juthat át a másikhoz, még egy csepp vigasztalás erejéig se.
Gergely: Ezért van szükségünk Atyánk jóságos szigorára. Ha Ő büntet minket, akkor megízleljük a földöntúli boldogságot. De ha a bűneinkbe csomagolva magunkra mérünk büntetést, akkor abból soha nem lesz újjászületés.
Teréz: Igen, a jónak is a jutalma önmagában van. Ezért aki növekedni akar Isten országában, annak el kell merülnie az égi fenyítés titkában.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell a betegeket, ne feledjék, milyen kemény fenyítéseket viselnek el a test szerinti gyermekek a földi örökség elnyeréséért. Hogyan nevezhetnénk szigorúnak az isteni fenyítést, mely által örökkévaló örökséget nyerünk és megmenekülünk az örök kárhozattól? Ezért mondja Pál: „S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk” (Zsid 12,9-10)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 158.o.)


„Én, aki nem hiába vagyok kis nővére, megígérem önnek, hogy miután eltávozom az örök életre, megízleltetem önnel, milyen boldogságot jelent, ha baráti lelket tudhat maga mellett. Úgy látszik, nem lesz az a többé-kevésbé távoli levelezés, amely mindig nagyon is hiányos, és amelyet most sajnál, hanem egy testvéri beszélgetés, amely elbűvöli az angyalokat; olyan beszélgetés, melyet nem kezdhetnek ki a teremtmények, mivel rejtve lesz előttük. Ó, milyen jó lesz megszabadulni a halandó testtől, amely arra kötelezne – de ez lehetetlen -, hogy ha több személlyel együtt lennék kedves kis Testvérem jelenlétében, idegennek, közömbösnek kellene tekintenem!... Kérem, Testvérem, ne utánozza a zsidókat, akik sajnálták „Egyiptom hagymáit” (Szám 11,5); egy idő óta mindig csak ezzel a veteménnyel szolgáltam; amely megsirattat, ha főzés nélkül a szemhez közelítjük.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 86.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.