331. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, úgy kell hirdetnünk az Igét, hogy közben el ne pusztítsuk Isten gyermekét. A világ perzselő tüzével hirdetni az örömhírt annyi, mint az ételbe só helyett kátrányt rakni.
Teréz: Igen, ezt János és Jakab kezdetben nem értette, tévedésüket az Úr rendesen meg is fenyítette. Ha az Úr nem koppintott volna rá a buksijukra, akkor igazolta volna az ostobaságukat.
Gergely: Csak az áldozatkészség méri le a szeretetet. Az ellenkezőket nem áldozattá kell tennünk a lelkesedésünk oltárán, hanem nekünk kell meghozni értük a szelídségünk áldozatát.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a szeretet lángra lobbant, és mielőtt semmivé hamvaszt, felébreszti bennük az isteni irgalmat. Ekkor már a könyörület válik a második természetünkké, és az angyalok felkísérhetnek minket a mennyország hét lépcsőjén.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik szántszándékkal vétkeznek, inteni kell, hogy gondolják végig: ha megfontolásból követik el a bűnt, annál szigorúbb ítélet sújt le rájuk és annál kíméletlenebb büntetésben lesz részük, minél alaposabban kitervelték gonosztettüket. Töredelmes megbánással hamarabb tisztára moshatnák magukat, ha hirtelen felindulásból követték volna el a rosszat. Nehezebb eltörölni azt a vétket, melyet szándékos elhatározás szilárdított meg. Ha az ilyen lélek nem utálná az örökkévalókat, nem veszítené el szántszándékkal az örök életet. A hirtelen indulatból és a szántszándékkal vétkezők között az a különbség, hogy az utóbbiakat, miután bűnük miatt nem igazulhatnak meg, rendszerint magába szippantja a kétségbeesés örvénye. Ez az oka annak, hogy az Úr nem a hirtelen szenvedélyből, hanem az érett megfontolásból származó rosszat feddi meg a próféta szavaival: ’Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz igyekezetetek miatt’ (Jer 4,4). Haragjában hozzáteszi: ’Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz igyekezetetek szerint.’ (Jer 23,2)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 257-258. o.)


„Hogyan tudhat az olyan szív Istennel bensőségesen egyesülni, amely teremtmények szeretetének szolgáltatja ki magát? … Érzem, hogy lehetetlen. Pedig nem ittam a túl forró teremtmény-szeretet mérgezett poharából s mégis érzem, hogy nem tévedhetek; annyi ilyen hamis fénytől elcsábult lelket láttam, amint szegény pillangók módjára repkedtek s leperzselték a szárnyukat, s amint azután visszatértek a szeretet igazi, édes fényéhez, amely új, ragyogóbb és könnyedebb szárnyat adott nekik, hogy repülhessenek Jézus, az Isteni Tűz felé, ’amely éget, anélkül, hogy elhamvasztana’ (Keresztes Szent János). Ó, érzem én, Jézus túlságosan gyengének ismer engem ahhoz, hogy kísértésnek tegyen ki, teljesen összeégettem volna magam a csalóka fénynél, ha az szemem előtt csillogott volna …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 99-100.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.