333. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Nem kell mindig a frontvonalban harcolni, ha a Szentlélek kívánja, nem szégyen visszavonulni. A bűnt hagyjuk inkább másra, ha már nincs lehetőség a gyógyításra.
Teréz: Igen, és a bűnben mindig a világ szelleme tárja fel önmagát előttünk.
Gergely: Teréz nővérem, ez pedig életveszélyes! Néha a sűrű sötétség elolthatja a jó, de még gyönge megkülönböztető képességet… Inkább jobb oda se nézni, mint súlyos sebeket begyűjteni. A bűn bevon a bűvkörébe, és nincs menekvés, bent vagyunk a kelepcében. De a gyerekek miatt mondj valami szépet, hogy megőrizzük bennük az isteni fényességet!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a Szentlélek az igazságot szeretetben mutatja meg, és csak Ő mutathatja meg! Ez a feltétele minden jelenség befogadásának, máskülönben csak asszisztálunk a gyerekeink elkárhozásának.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik a magukét szétosztják, de másokét elveszik, figyelmeztetni kell, hogy ne akarják jótevőként feltüntetni magukat, nehogy a jó örve alatt még rosszabbak legyenek. Meggondolatlanul szétosztván vagyonukat nemcsak zúgolódni kezdenek türelmetlenül, mint fentebb mondottuk, hanem a szükségtől kényszerítve még kapzsik is lesznek. Ki lehetne szerencsétlenebb náluk? Bőkezűségükből fösvénység sarjad, erényt vetnek, és bűnt aratnak. Először arra intsük őket, hogy okosan birtokolják a sajátjukat, azután pedig arra, hogy ne kívánják a másét. Ha nem égetjük ki a bűn gyökerét, a pazarlást, az ágakon burjánzó kapzsiság tövise sem szárad el. Nem lesz okuk arra, hogy elrabolják mások vagyonát, ha saját birtokjogukat helyesen kezelik. Csak akkor oktassuk ki őket saját tulajdonuk irgalmas szétosztására, ha már megtanulták, hogy a könyörületesség jóságos cselekedeteit nem szabad elcsúfítaniuk jogtalan rablással. Erőszakkal szerzik meg azt, amit irgalmasan akarnak szét-osztani.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 199-200.o.)


„Akkor, Anyám, reám háramlott minden, a nővér, szegényke, akinek ellenálltam, egy egész szónoklatot vágott ki, melynek az alapja ez volt: A Gyermek Jézusról nevezett Teréz nővér okozta a zajt … Istenem, mennyire kellemetlen egy teremtés … stb. Én éppen fordítva éreztem s nagyon kedvemre való lett volna védeni magam; szerencsére ragyogó ötletem támadt. Azt gondoltam, hogy ha elkezdem keresni az igazamat, nem fogom tudni megőrizni a lelkem nyugalmát, azt is éreztem, hogy nem vagyok eléggé erényes ahhoz, hogy szó nélkül vádolni hagyjam magam, utolsó mentődeszkám tehát a menekülés maradt. A gondolatot tett követte, nesztelenül távoztam, hagyva, hogy a nővér folytassa szónoklatát, amely hasonlatos volt Camillusnak Róma-ellenes kirohanásaihoz. A szívem olyan hevesen vert, hogy lehetetlenség volt messzire mennem és leültem a lépcsőházban, hogy békésen élvezhessem diadalom gyümölcseit. Ez aztán nem volt hősiesség, ugye, drága Anyám, de mégis úgy hiszem, hogy biztos vereség esetén inkább ne tegyük ki küzdelemnek magunkat.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 268-269.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.