334. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mindig hinni akarok abban, hogy az értelmetlenség újabb és újabb ledöntött falai után legvégül értelmet találok. Nem lehet, hogy az utolsó szó a megsemmisülésé, a porból többé felállni nem tudó értelmetlenségé legyen. És ez a hit – megérthetem valahogy azt, amit most értek. Ez a hit – hogy van értelem. Ez a hit – hogy amit nem értek, az megérthető.
Teréz: Igen, az a hit, hogy egyáltalán van valós lehetőség a megértésre – elég a békéhez.
Gergely: Az értelem és a hit egyszerre világít, de mégse ugyanúgy.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a teljes értelem maga a hit, ahol már nincs szükségünk másra, csak Papánk láthatatlan vigasztalására.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Krisztus törvénye az egyesítő szeretet, melyet csak azok gyakorolnak, akik akkor sem gurulnak dühbe, ha megsértik őket. Hallják meg a türelmetlenek az Írás szavait: ’Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost’ (Péld 16,32). Bevenni egy várost semmiség, mert ez csak külsődleges diadal; jóval nagyobb dolog győzni türelemmel, mert ekkor a lélek önmagát győzi le: megadja magát a türelemnek, amikor arra kényszeríti, hogy fékezze magát. Hallják meg a türelmetlenek, mit mond az Igazság választottainak: ’ha kitartotok, megnyeritek lelketeket’ (Lk 21,19). Csodálatos az emberi teremtmény: a lelket az ész, a testet a lélek tartja hatalmában. A lélek elveszti hatalmát a test felett, mihelyt a lélek kivonja magát az ész uralma alól.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 143.o.)


„(…) a Szentatya utolsó szavai mintha vigasztalók lennének: s valóban, nem voltak valósággal prófétaiak? Minden akadály ellenére, az, amit a Jó Isten akart, beteljesedett. Nem engedte meg a teremtményeknek, hogy azt tegyenek, amit akarnak, hanem az Ő és csakis az Ő akaratát … Egy idő óta felajánlottam magam a Gyermek Jézus kis játékszerének, azt mondtam Neki, hogy ne úgy bánjék velem, mint valami drága játékkal, melynek a nézésével is beérik a gyerekek, hozzányúlni pedig nem mernek, hanem úgy, mint egy teljesen értéktelen kis labdával, melyet ledobhat a földre, a lábával rúghat, felhasíthat, otthagyhat egy sarokban vagy a szívére szoríthat, ha ebben örömét találja; egyszóval, szórakoztatni akartam a kicsi Jézust, kiszolgáltatni magam gyermeki szeszélyeinek … Meghallgatta imádságomat.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 163.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.