335. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az ember akkor az, aki, amikor szeret. És mivel a pap is ember – még ha nem is látszik mindig – ő is szeretetre éhes.
Teréz: Igen, aki szeretni akar, annak kinyitják a kapukat. Én azért jöttem ide, hogy Jézust örökké szeressem! Erre oktatom a gyermekeinket!
Gergely: Csak ne önmagát imádja a gyermekünk, mert akkor bűzleni fog az öntömjénezésük.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az igazi tömjénillat akkor száll fel, amikor a gyermekünk az Atya dicsőségébe végleg belépett. De vajon mikor döntenek úgy, hogy már csak ezt kívánják, és nem húzza le őket többé semmi földi vágy?
Gergely: Remélem, minél hamarabb, hogy meglássuk az arcukon a teljes boldogságunkat.
Teréz: Igen, a gyermekeink nélkül dohos lenne a mennyország, úgyhogy én jó nagyra tárom az ablakát!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az alattvalók végezzék az alacsonyabbrendű dolgokat, az elöljárók a fontosabbakat, hogy szemeiket, melyekkel mások lépteit kell felvigyázniuk, ne homályosítsa el a por. A vezető az alattvalók feje: hogy a lábak helyes úton haladjanak, a fejnek előre kell látnia az utat, a lábak nem tudnak előrehaladni, ha a fej előrehajol és a test a földre görnyed. Milyen címen követeli a vezető, hogy lelkipásztoroknak kijáró tisztelettel illessék, ha ő maga ugyanazokkal a földi dolgokkal bajlódik, melyeket másokban meg kellene dorgálnia?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 98.o.)


„Megadatott nekem az önsanyargatás szeretete is, ami már csak azért is nagy volt, mert semmit meg nem engedtek, amivel kielégíthettem volna … Az egyetlen pici önsanyargatás, melyet a világban végeztem, az volt, hogy nem támasztottam meg a hátamat, amikor ültem s még ezt is megtiltották, görbe testtartásra való hajlamom miatt. Jaj, bizonyára nem lett volna hosszúéletű a lelkesedésem, ha sok vezeklést engedtek volna meg … Azt viszont, hogy önszeretetemet megsanyargassam, kérés nélkül megengedték s ez sokkal több jót tett nekem, mint a testi vezeklés …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 189-190.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.