340. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Jaj, a rangkórság! Az a fene nagy összehasonlítgatás…! Amit az irigység táplál, semmi más…
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a gyermekünk a kicsiség és a nagyság helyett akkor választ valami mást, amikor beköszönt a halál nevű barát.
Gergely: És ekkor azon a helyen egy szép kérdés előtérbe kerülhet, ahol a lelkek félelem nélkül várják az ítéletüket.
Teréz: Igen, egy szép kérdés! Ami kiemeli a szivárvány egyik ragyogó színét! És melyik az?
Gergely: Teréz nővérem! Íme, halld te és a gyermekeink! Vajon el fog aludni, vagy túlcsordul és lángra lobban?
Teréz: Igen, remélem, túlcsordul és lángra lobban, de a többit bízzuk az Úrra.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik nem ismerik a testi bűnöket, figyelmeztetni kell, hogy az önmegtartóztatás magasabbrendű volta miatt ne higgyék magukat többnek másoknál, mert nem tudhatják, mennyivel jobb életet élnek azok, akik rangban alattuk állnak. Az igazságos Bíró nem a rangok rendje, hanem a cselekedetek milyensége szerint ítél. A látszat szerint ítélve ki ne tudná, hogy a drágakövek természetes rangsorolásában a karbunkulus előbbre való a jácintkőnél? De az égszín jácint többet ér a sápadt karbunkulusnál: amit a jácintnál a természet rendje megtagadott, kipótolja kellemes szépsége, a természetszerűleg előbbre rangsorolt karbunkulust viszont halvány színe értéktelenné teszi. Az emberi társadalomban is előfordul, hogy a magasabb osztályban rosszabbakat találunk, az alacsonyabb osztályban nemesebbeket, mert ez utóbbiak példás életükkel a külső helyzetükből adódó szint fölé emelkednek, míg azok, ha magas állásukat erkölcsi magatartásukkal nem támasztják alá, lesüllyednek.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, X.o.)


„Kicsinek lenni még azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a jó Isten kincse, amit kisgyermeke kezébe ad, hogy akkor használja fel, amikor szükségét érzi. Végül azt is jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran esnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 87.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.