342. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mi az Egyház? Van, aki mindig abból él, hogy az Egyháztól kapta a küldetését. És ez a hit rendkívül magabiztossá teszi, mert szinte minden életszükségletét fedezi.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de tudod ugye, hogy ezek a szavaid kétfelé is hajolhatnak, ha a hallgatóink figyelmét nem a bizalom hangolja?
Gergely: Tudom, de aki az Úrban van, annak nem árthatnak, mert nem magának gyűjti a koszorúkat, hanem az Egyetlen Jegyes mennyasszonyának, így le is rontja mind a hiúságokat.
Teréz: Igen. És ha ez egy párbeszéd, akkor feleljen az ég! Ha az Egyházban a párbeszéd ég, akkor már senki se fél, ha megmondja az őszintét. De senki ne imádja büszkén a saját véleménye szentségét, mert ez fojtja el leginkább a valódi gyümölcstermést. Az Egyház tehát az a hely, ahol az ég az alázatosak szívében életre kel.
Gergely: Mi sem könnyebb, mint bevetni a szenteket termő földet. Az Egyház anya. Az Egyház föld. Az Egyház Urunk mennyasszonya. Az Egyház nekem mindennél több, és ehhez nem kell állandóan idézeteket kölcsönöznöm.
Teréz: Igen, őszinte szót adott szádra Papa, ezért vagy te az Igazság győztes harcosa! Mindig nagy voltál, mert a meztelen Igazsághoz kegyetlenül hű maradtál!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az álnokokat úgy kell figyelmeztetni, hogy rádöbbenjenek, milyen súlyos következménnyel jár bűnös kétszínűségük. A rajtakapástól tartva hamis okokkal mentegetik magukat és aggályosán gyanakszanak. Semmi sem véd biztosabban, mint az őszinteség és semmit nem könnyebb kimondani, mint az igazságot. Nehéz munka a léleknek kényszerűen leplezni hamisságát, írva van: ’ajkuk gonoszsága őket magukat érje’ (Zsolt 140,10) Ez a foglalatosság most kielégíti, akkor majd elborítja; ami most lelkét kellemesen bizsergeti, akkor majd szigorú büntetéssel szorongatja. Ezért mondja Jeremiás: ’Nyelvüket hazugságra idomították; teljesen megromlottak’ (Jer 9,4.) Mintha azt mondaná: azok, akik minden fáradság nélkül az igazság barátai lehettek volna, azon fáradoznak, hogy vétkezzenek; pedig azzal, hogy nem hajlandók őszintén élni, fáradságos munkával vesztükbe rohannak. Az álnokok, amikor tetten érik őket, félve a leleplezéstől a hazugság leple alá rejtőznek, és elkövetett bűnüket, mely immár nyilvánossá vált, mentegetni igyekszenek; ámító ködösítésükkel úgy félrevezetik azt, aki meg akarta őket feddeni, hogy már azt is kénytelen megmásítani, amit biztosra vélt felőlük.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, X.o.)


„Azt jelenti, hogy elismerjük semmiségünket, mindent a jó Istentől várunk, mint a kicsi gyermek is mindent apjától vár. Azt jelenti, hogy semmiért sem nyugtalankodunk, nem gyűjtünk vagyont. Még a szegények is megadják gyermeküknek azt, amire szüksége van. De amint megnő, apja nem akarja tovább eltartani és azt mondja neki: Most már dolgozz, megállsz a saját lábadon is. Hogy ezt ne halljam, nem akartam megnőni. Tudtam, hogy képtelen vagyok biztosítani életszükségletem, a Mennyei örök életet. Tehát mindig kicsi maradtam, és így nem volt más foglalkozásom, mint az, hogy virágot szedjek, a szeretet és áldozat virágait, és hogy felajánljam azokat a jó Isten tetszésére.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 86-87.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.