345. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, Isten visszavonta a saját dicsőségét és behatárolta, hogy a teremtésnek helyet adjon önmagában. Sőt, addig ment, amíg mehetett, megalkotta az Őt szeretni vagy gyűlölni képes embereket. Titokzatos adomány a szabadság. Legtisztább formájában maga Isten mutatta meg, hogy mi a szabadság, amikor Fia önként adta életét a keresztfán. Jézus a vérével pecsételte meg ezt a csodálatos tervet. Úgy akarta magához szelídíteni ezeket a bűnös gyermekeket, hogy a saját szabadságát éppen velük keresztre szegeztette. Ez vagy abszurd dráma, vagy az élet igazi forrása! Én inkább az utóbbiban hiszek, és erre mindent fel is teszek! Olyan őszintén szeret minket az egyedül bölcs Isten, hogy túlcsorduló szeretetében kész volt önmagának megteremteni az örök fájdalom lehetőségét.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, és ez a fájdalom valóban reális lehetőség, hiszen kinek fájna jobban gyermeke kínja, mint az apjának, anyjának?
Gergely: Ez aztán igazán rendkívüli dolog, amikor a létben maga az Úr otthontalanul bolyong… Ha az, akit végtelenül szeret, nem fogadja el a feléje kinyújtott kezet…
Teréz: Igen, ezért most mindent bezárt szív nevében felajánlom az üdvösségem, mert az én kis vágyam nem az, hogy Papát örökre magasztalhassam, hanem hogy az Ő utolsó gyermekét is a karjai közt láthassam!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni az őszintéket és az álnokokat. Az őszintéket meg kell dicsérni, amiért iparkodnak mindig igazat mondani, de figyelmeztetni kell őket, hogy az igazat néha el kell hallgatni. Mert ha a hazugság árt a hazugnak, az igazság néha kárára van annak, akinek mondják. Az Úr is elhallgatott bizonyos dolgokat a tanítványok elől, így szólva: ’Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek’ (Jn 16,12)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, X.o.)


„Ne lepődjenek meg, ha nem jelenek meg halálom után, és ha majd semmi rendkívüli dolgot nem látnak boldogságom jeleként. Jusson majd eszükbe, hogy ’az én kis utam’ éppen abban áll, hogy semmit se kívánjunk látni. Jól tudják, hogy mit mondtam annyiszor a jó Istennek, az angyaloknak és a szenteknek: Nem az a kívánságom, hogy idelenn lássam őket…” Az Angyalok jönnek majd magáért, mondta Genovéva nővér. Ó, mi mégis csak szeretnénk látni őket! „Nem hiszem, hogy látni fogják őket; de ez nem akadályozza meg, hogy itt legyenek… Nagyon szeretném, hogy szép halálom legyen, azért, hogy maguknak örömet okozzak. Ezt kérem a Szent Szűztől. Nem kértem erre a jó Istent, mert hagyom, hogy azt tegye, amit akar. A Szent Szüzet kérni, az nem ugyanaz. Ő tudja, hogy mihez kezdjen az én kis vágyaimmal, megmondja-e vagy ne mondja meg őket… Utóvégre ő tudja, hogy a jó Isten nem kényszerülhet meghallgatásomra, hanem hagyni kell Őt, hogy megtegye mindenben saját akaratát.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 21.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.