347. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Péter apostolnak megadatott, hogy az Úrral közvetlenül társalogjon. Ez mégse volt elég neki, a tagadást mért nem kerülhette ki?
Teréz: Igen, a kereszthalál előtti ígérete elszállt a semmibe, mert a feltámadás nélkül minden értelmetlen. Az még hamis szeretet volt, mert akkor még nem vett tudomást a szeretet lehetetlenségéről.
Gergely: De a feltámadás…! Ó! Mi már a feltámadás fiai vagyunk! Igaz, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert miénk az igaz szeretet: a lehetetlenségből szeretni.
Gergely: Kétféle ember van, az egyik Istennel társalog. A másik csak önmagával, mert Istennek képzeli magát.
Teréz: Igen, az első így kiált: ’Szólj, Uram, figyelek rád!’ A másik egyezséget köt önmagával, és ima helyett csak szájal. Papa hatalmas türelme, hogy megvárja, amíg kifárad az öntelt gyermeke. Péter apostol gyógyulása akkor kezdődött, amikor a nyomorultak bőrébe öltözött. A tűz árnyékába rejtőzve kifeslett a meztelensége, csak ezáltal lehetett a szerencsétlenek igaz testvére.
Gergely: Valóban. Nem is tud egy szegénnyel értelmesen beszélgetni, aki nem tanult meg az Úr előtt elhallgatni.
Teréz: Igen, ez mély értelmű összefüggés, mint a feltámadás és az ígérgetés.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hallják csak az álnokok, mit mond az Írás: ’Biztos úton jár, aki tisztességben él.’ (Péld 10,9) Az őszinte cselekedet a legnagyobb biztonság. Hallják, mit mond a bölcs: ’A fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól’ (Bölcs 1,5). Hallják, mit mond az Írás: ’Az igazakkal társalog’ (Péld 3,32). Isten akkor társalog, amikor jelenlétével megvilágítja az ember elméjét, titkokat nyilatkoztat ki előtte. Az ’igazakkal társalog’ azt jelenti, hogy csak azokat látogatja meg világosságával, hogy mennyei titkokat értessen meg velük, akik lelkét nem homályosítja el a kétszínűség.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, X.o.)


„Nagyon is megértem, hogy Szt. Péter elesett. Ez a szegény Szt. Péter önmagára támaszkodott ahelyett, hogy egyedül a jó Isten erejére támaszkodott volna. Ebből arra következtettem, hogy ha azt mondanám: ’Ó Istenem, jól tudod, annyira szeretlek, hogy nem tudnék hitellenes gondolatot táplálni, kísértéseim hevesebbekké válnának, és bizonyára elesnék. Biztos vagyok benne, hogy ha Szt. Péter alázattal azt mondta volna Jézusnak: ’Adj nekem, kérlek, erőt ahhoz, hogy mindhalálig kövesselek’, azonnal megkapta volna. Abban is biztos vagyok, hogy Urunk nem mondott többet Apostolainak oktatásával és érzékelhető jelenlétével, mint amennyit nekünk mond kegyelmének jó sugallataival. Azt is mondhatta volna Szt. Péternek: Kérd tőlem az erőt, hogy megtedd azt, amit akarsz. De nem. Mert meg akarta mutatni neki gyengeségét, és mert neki magának is meg kellett tapasztalnia - mielőtt a bűnösökkel teli Egyházat kormányozta volna - mire jut az ember Isten segítsége nélkül. … Eleste előtt azt mondta neki Urunk: ’Amikor megtérsz, erősítsd meg testvéreidet!’ Ezzel azt akarja mondani: Saját tapasztalatod alapján győzd meg őket az emberi erők gyengeségéről.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 88-89.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.