35. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Tudod, mi a hasonlóság az önhitt és a kishitű között, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, az hogy mindkettő szemében Isten valójában csak egy délibáb, akit sehogy se lehet rábeszélni arra, hogy élő cselekvéssel mozogjon az életünkben. A délibáb pedig nem mozdul, de ha mi futkosunk felé, akkor érzékcsalódásunk tőrdöfésként hatol belénk.
Gergely: Így van, pontosan. Tehát mindketten valójában csak önmagukban bíznak, és az emberi tekintetek árnyékában sorvadoznak. Az egyik túl keveset vár mások véleményétől, a másik túl sokat.
Teréz: Igen, ezért kell, Gergely testvérem, megtanítanunk gyermekeinknek, hogy életünkben csodásan lelkesítő, amikor betölt a dicsőítésben rejlő erő! Amikor teljes szívből magasztaljuk az Urat, akkor hipp-hopp, az Ő fényében látjuk magunkat!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell inteni az önhitteket és a kishitűeket. Azok igen nagyra tartják magukat és másokat megvetéssel lenéznek; ezek nagyon is tudatában vannak gyarlóságuknak és könnyen nekikeserednek. Azok sajátosan sokra becsülik mindazt, amit csak tesznek; ezek szörnyen csekélynek tartják, amit végeznek és kétségbeesésükben megtörnek.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 138.o.)


„Mi az idő?... Az idő csak délibáb, álom… Isten már a dicsőségben lát bennünket, már örül örök boldogságunknak!... Ó, ez a gondolat jót tesz lelkemnek. Megértem belőle, miért nem alkudozik velünk… Érzi, hogy megértjük, barátaiként, legkedvesebb jegyeseiként bánik velünk…”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 56.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.