352. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, nekem nem az Írás volt az első, hanem az Ige, máskülönben a saját elképzelésem foglya lett volna Isten minden gyermeke. Úgy járhattam volna, mint a szamárral a balga. Mindenkinek betű szerint meg akart felelni, így a szamarának végül a vízbe kellett veszni.
Teréz: Igen, a nagyok ostoba fecsegése nem tűri a gyermeki egyszerűséget. A szépnek látszó buta szavak halálba sodorták a szamarat. És a balga ember pici gyermeke keservesen sirathatta, hogy elpusztult a legkedvesebb jószága.
Gergely: Ezen a példán is megfigyelhető, hogy az élettörvény konszekráló ereje és a vakhit szükségszerűsége nem fér el egyszerre a gyermeki lélekben. Az előbbi az Ige szintje, az utóbbi csak az Írás torzszülöttje.
Teréz: Igen, mert a betű öl, a Lélek éltet. A betűvetés még nem biztos, hogy a lelkek aratása, csak ha megszenteli az Ige világossága. Gergely testvérem, ez lenne hát a kulcsa, hogy Anyánktól elszakadt testvéreink az Eukharisztia előtt alázattal térdet hajtsanak?
Gergely: Az Ige a kulcs, amit csak Péter utóda nyújthat át nekik, és ehhez engedelmeskedniük kellene neki. Az Igében rejlő örök engedelmesség legyőzi az engedetlenség mérgét.
Teréz: Igen, hálásan köszönöm a szavaidat. Most már egészen világosan látom, hogy Isten népét a Fiú engedelmessége által tartja egységben a Lélek. Ezért örvendezzen Papa minden gyermeke: „Dicsérje az Urat! Dicsérje minden nemzet!”
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni a torkosokat és másképp a böjtölőket. Azok vétkét túlzott bőbeszédűség, munkájukban állhatatlanság és bujaság kíséri; ezekéhez türelmetlenség és kevélység társul. Ha a torkosok nem fecsegnének, a gazdag ember, aki az evangéliumi példabeszéd szerint nap mint nap fényes lakomákat rendezett, nem érezne égető fájdalmat a nyelvén, és nem kiáltana: ’Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban’ (Lk 16,24). Szavai bizonyítják, hogy mindennapos lakmározásaival többször vétkezett nyelvével, s bár egész teste tűzben ég, leginkább nyelve fájdalmát akarja enyhíteni.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 185.o.)


„Nem számít, hogy ki írja, amit én írok, és ki kapja ugyanazokat a bókokat, ugyanazt a bizalmat. Csak imával és áldozattal lehetünk az Egyház hasznára. A levélváltásnak nagyon ritkának kell lennie. Egyáltalán nem szabad megengedni olyan szerzetesnőknek, akiket lefoglalna, akik azt hinnék, hogy csodákat művelnek, valójában pedig csak lelküket sebeznék meg, és lehet, hogy az ördög finom csapdájába esnének.” Még inkább hangsúlyozta: „Anyám, amit az imént mondtam, nagyon fontos. Kérem, ne feledje el később. A Kármelben nem szabad hamis pénzt verni azért, hogy lelkeket vásároljunk rajta… És gyakran a szép szavak, amiket írnak és a szép szavak, amiket kapnak, csupán hamis pénzváltás.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 42.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.