354. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, Isten a saját képmására teremtett bennünket, ezért belülről ismeri az ürességünket. Isten egészen ismer minket, éppen ezért irgalmas hozzánk. Birtokolja élettörténetünk egészét. Önmaga felé fordítja a tekintetünket, amikor elfogadjuk a veszteségeinket.
Teréz: Igen, bölcs Gergelyem, és mi együtt vagyunk a kölcsönös megismerés teljessége.
Gergely: Az egész az igaz, ahogy a jó filozófia tanítja.
Teréz: Igen, de az életszentség több, mint létteljesség… És… Papa humora túllendít a történetünk üres foltjain.
Gergely: Valóban, nem vehetünk mindent halálkomolyan…
Teréz: Igen, és milyen különös, hogy aki megismerte és elfogadta, hogy milyen valójában a siralomvölgy, annak az irgalma már belső ösztön.
Gergely: Mert elkezdte a Szentet a tetteibe engedni, és ezáltal hagyja magát emberré kerekíteni!
Teréz: Igen, és mindez abból fakad, hogy átélte, Papa már személyesen őt elfogadta.
Gergely: Sokszor a gyermekeink nem tudnak elfogadni másokat, mert nem változtatják meg előbb a saját hozzáállásukat. És mivel nem sikerül a másikat kockába szorítani, ezért nem is tudnak vele barátságos szót váltani.
Teréz: Igen, de ekkor a megoldás Papára bízni a megváltást, hogy az isteni szavak tetté robbanjanak, és áttörjön bennük az élet uralma.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A főhatalmat elfoglaló elöljáró akkor kormányoz jól, ha a bűnökkel, nem a személyekkel szemben érezteti hatalmát. Amikor a vezetők megbüntetik a bűnösöket, gondosan ügyeljenek arra, hogy jogszerűen fenyítsék meg vétkeiket, de maradjanak alázatosak és tartsák továbbra is egyenlőnek magukat büntetésre váró testvéreikkel; többnyire méltányos, hogy azokat, akiket megfenyítettünk, lelkünkben önmagunk elé helyezzük. Bűneiket ugyanis a törvény szigorával büntetjük, a mi bűneinkért azonban senki sem dorgál meg minket. Annál nagyobb a felelősségünk az Úr előtt, minél büntetlenebbül vétkezünk az emberek között.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 91.o.)


„A mennyei boldogság gondolata, nemcsak, hogy nem okoz örömöt, de olykor felteszem a kérdést, hogyan lehetnék boldog szenvedés nélkül. Bizonyára Jézus majd megváltoztatja természetemet; különben sajnálnám a szenvedést és a siralomvölgyet. Sohasem kértem a jó Istentől, hogy fiatalon haljak meg; ez gyávaságnak tűnt volna nekem, de ő gyermekkorom óta méltóztatott megadni azt a benső meggyőződést, hogy pályafutásom idelenn rövid lesz. Minden örömöm ez az egy gondolat, hogy az Úr akaratát teljesítsem.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 75-76.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.