36. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, micsoda ostoba tévedés az, ha valaki a másik akaratát csodálja, és álnokul arra biztatja testvérét, hogy saját akaratából faragja meg istenét!
Teréz: Igen, ezt az arcátlan kísértést csak az tudja legyőzni, Gergely testvérem, aki eggyé vált már azzal az igazsággal, hogy a kegyelem soha nem lesz azé, aki végtelen erővel akarja, hanem csak olyan szelíd gyermek kapja, aki a könyörülő Isten irgalmát kívánja.
Gergely: Ezért jobb, ha megvetnek és átkoznak minket, mert akkor biztosan tudhatjuk, hogy meg kell változnunk. Nincs miben bíznunk, csak Isten irgalmában. És ez nekünk jó, nagyon jó.
Teréz: Igen, és aki nem Papa csodás könyörületét énekli, azt egy idő után már csak a zajos világ érdekli. Kiszárad majd lázas aggodalmában, mint a buta légy a pók hálójában. Fontosnak tartja sok zümmögő verdesését, de ezzel csak sietteti szégyenletes vereségét.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Mert gyakran megtörténik, hogy egyesek elfelejtik: azért lettek elöljárók, hogy testvéreik lelki üdvösségét mozdítsák elő. Szenvedélyesen belevetik magukat a világi dolgokba: örülnek, hogy ezekben tevékenykedhetnek, ha pedig semmi teendőjük, éjjel-nappal lázas gondolatokat forgatva fejükben ezek után sóhajtoznak. Ha alkalom híján nincs mit tenniük, egyenesen fárasztja őket a nyugalom. Gyönyörűséget éreznek, ha sok tennivaló veszi körül őket, és szenvednek, ha nem foglalatoskodhatnak földi dolgokban. Az eredmény az, hogy miközben örülnek, ha világi dolgok terhelik őket, tudomást sem vesznek a lelkiekről, melyekre a többieket tanítaniuk kellene. Ezért alattvalóik is tespedt életet élnek, mert bár szeretnének előrehaladni a lelkiekben, elöljáróik példája akadályt képez az úton és ezt követve elbotlanak..”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 96.o.)


„Nem tudnám magamnak megmagyarázni, hogy egy dolog, amely ennyire visszatetszik természetünknek, hogyan tud ilyen nagy örömet okozni, ha nem tapasztaltam volna, nem is hihetném … Egy napon, amikor különösen kívántam, hogy megalázzanak, megtörtént: egy újonc oly jól vállalta, hogy eleget tegyen nekem, hogy rögtön a Dávidot átkozó Sémeire gondoltam és azt mondtam magamnak: Igen, valóban az Úr rendelése, hogy mindezeket a dolgokat megmondják nekem … És a lelkem gyönyörűséggel élvezte a keserű táplálékot, amelyet oly bőkezűen tálaltak fel neki. Ilyen kegyesen gondoskodik a jó Isten rólam. Nem adhatja meg állandóan a külső megaláztatás erősítő kenyerét, de időről-időre megengedi, hogy azokkal a morzsákkal táplálkozzam, amelyek a GYERMEKEK asztaláról lehullanak. (Mk 7,28) Ó, hogy milyen nagy az Ő irgalma, csak az Égben tudom majd megénekelni …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 291-292. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.