360. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, úgy látom egy szavad se esett a földre, ez aztán a Szent Szűz öröme!
Teréz: Igen, mert engedtem, hogy az Úr fejszéje megnyesse minden gyökerem.
Gergely: És melyik gyökered elvesztése fájt a leginkább? A szülők? Az Egyház? Talán a kolostori magány?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mindegyik és egyik se, hisz enyém lett Mária kegyelme. Mária által szüleim halála Krisztusért illatozó sebet hagyott hátra. Mária által az Egyház szétszakítottsága rávarrt engem egy fehér függönyre, hogy az egység forrása előtt egyenes lélekkel görnyedjek. Mária által a betegségem úgy vette el tőlem az édes, szent magányt, hogy közben elhozta nekem a mennybe vezető létrát!
Gergely: Mária által… Úgy látom, Anyánk imaiskolájában azt tanultad meg a legjobban, amitől retteg a sötétség birodalma: a miértről átváltani a hogyanra, hiszen a panaszkodásnál a cselekvő remény sokkal okosabb. Te okos szűz, bárcsak minden gyermekünké lenne a benned égő isteni tűz!
Teréz: Igen, az övék lesz, ha megértik, hogy a sátán a miértekkel dobálózik, mert azt akarja belőlük kipréselni, hogy kezdjenek el Papára ujjal mutogatni. De ha Máriától megtanulják a tiszta gondolkodást, akkor előnyként nekik fog szolgálni minden hátrány. És Jézus anyja mindig a segítségünkre siet, ez az én örömhírem!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell a fösvényeket, hogy mindenekelőtt Istennel szemben igazságtalanok, aki minden jóval megáldotta őket, ők pedig az irgalmasság legkisebb áldozatával sem viszonozzák jóságát. Ezért mondja a zsoltáros: ’Önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat’ (Zsolt 48,8-9). Váltságdíjat adni annyi, mint a megelőlegezett kegyelmet jótettel viszonozni. Ezért kiált fel János: ’A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek’ (Lk 3,9). Akik ártatlannak vélik magukat, mert a másét nem bántják, gondoljanak a közeli fejszecsapásra, és riadjanak fel alaptalan biztonságérzetükből: nehogy a földi élet után gyökerestül kiirtsák őket, mint a lombos fát, mely nem termett gyümölcsöt jócselekedetekből.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 199.o.)


„Gyakorolható erényeit mutassák meg nekünk a papok! Jó, ha kiváltságairól is beszélnek, de elsősorban az kell, hogy az emberek követni tudják. Jobban szereti, ha követik, mint ha csodálják, hisz élete oly egyszerű volt! Bármennyire is szép a Szent Szűzről szóló beszéd, ha valaki kénytelen egész idő alatt Ó, ó-t mondani, elege van belőle.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 108.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.