363. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Isten nem tagadhatja meg a saját lényegét. Amikor a bűnéhez ragaszkodik az ember, mit tehet ott az Isten? A legérdekesebb kérdés az, hogyan hozzunk létre változást az emberekben.
Teréz: Igen, az embereknek kell szentelnünk a legtöbb figyelmet. De hogyan törhet át az égen a fény, ha az emberek bezárják magukat a szeretet előtt?
Gergely: Valakinek vállalnia kell, hogy tekintetével áthatol az egeken és legyőzi a lehetetlent.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de erre meg is kell tanítanunk a gyermekeinket, hiszen maguktól csak növelik az értetlenségüket.
Gergely: Teréz nővérem, én úgy néztem az égre, hogy azt senki se értette félre.
Teréz: Igen, mert ha tiszta az ima, akkor kinyílik a mennyei csatorna. De még mindig megmaradhat a kétség, amikor a fogatlan oroszlán harapdálja Papa gyermekét. A talpukra kell írniuk a sátánnak szánt üzenetet, hogy onnan olvassa le az a nyomorult féreg: Takarodj a mélységbe!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az vet sokat és takarít be keveset, aki olvasmányaiból vagy hallomásból jól ismeri az isteni parancsolatokat, de cselekedeteiben nem valósítja meg őket. Az eszik és nem lakik jól, aki Isten igéjét meghallgatja, mégis haszonra vagy világi dicsőségre vágyik… Az iszik, anélkül, hogy ittassá válna, aki végighallgatja a prédikációt, de nem változtatja meg életét… Aki követni akar, tagadja meg magát: az tagadja meg önmagát, aki más lesz, mint volt, és más volt, mint amilyenné lett.”
(Nagy Szent Gergely, HEz I, 10., 7. idézi: Markus, A. Robert, Nagy Szent Gergely és kora, 74.o.)


A betegszoba ablakán át nézte az eget, és Szent Szívről nevezett Mária nővér azt mondta neki: ’Milyen szeretettel nézi az eget!’ Akkor fáradt volt, és csak mosollyal válaszolt. Később közölte velem, hogy mire gondolt. „Ó, ő azt hiszi, hogy miközben az égboltot nézem, a valódi Égre gondolok! De nem! Egyszerűen csodálom az anyagi eget. A másik számomra egyre inkább bezárul. Majd nyomban nagy édességgel azt mondtam magamban: Ó! De igen! Szeretettel nézem az eget, igen, a jó Isten iránt érzett szeretettel, mert mindaz, amit teszek, mozdulataim, tekintetem, minden, önfelajánlásom óta, szeretetből van.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 89.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.