364. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a hit és a képzelőerő, a fantázia és a költőiség gyökeresen összetartozik: valódi hit nincs képzelet nélkül és valódi képzelet nincs hit nélkül.
Teréz: Igen, mint ahogy a tékozló fiúnak is meg kellett tanulnia a nincstelenségben elképzelni, hogy ami volt, az most tényleg van.
Gergely: Egyre jobban megvakult, ezáltal egyre nagyobb teret nyert benne a képzelet ereje. És eszébe juttatta a Szentlélek fénye, hogy apja házában még a béres is bővelkedik kenyérben. Egy jó emlék megadta a jövő esélyét.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert Papa vonzotta, hogy olyan hitre lépjen, ahol az előzőnél az új ruhája fehérebb és fényesebb. Ez a hit keserves titka, de ne féljen senki, mert az Úr szárnyakat fog adni neki!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik alkalmatlanok a prédikálásra, vagy túl öregek hozzá, mégis hebehurgyán belevágnak, figyelmeztetni kell, hogy ne áhítozzanak elhamarkodottan e nehéz feladatra, nehogy elvágják maguk előtt további fejlődésük útját: mert ha idő előtt elkezdik, amit képtelenek teljesíteni, alkalmatlanokká válnak arra is, amit a maga idején jól elvégezhettek volna, és oktalanul fitogtatott tudományukat megérdemelt módon előbb-utóbb elvesztik. Inteni kell őket, hogy fontolják meg: ha a madárfiókák kirepülnek, mielőtt teljesen kinő a tolluk, akkor zuhannak le, amikor felfelé szárnyalnának. Inteni kell őket, hogy vegyék figyelembe: ha a frissen felhúzott falak még nem eléggé erősek, s mégis rájuk tesszük a gerendákat, akkor nem házat építünk, hanem romot. Inteni kell őket, hogy gondolják meg: ha az asszonyok idő előtt hozzák világra magzatukat, nem családjukat szaporítják, hanem a sírokat.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 220-221.o.)


„Teljesen egyetértek önnel: ’Az isteni Szívet jobban elszomorítják barátainak ezernyi kis tapintatlanságai, mint azok a hibák, még ha súlyosak is, amelyeket világi személyek követnek el’; de, kedves kis Testvérem, úgy tűnik, hogy csak akkor, amikor övéi már nem veszik észre folyamatos tapintatlanságaikat, szokásukká váltak, és nem kérnek értük bocsánatot, akkor mondhatja el Jézus azokat a megható szavakat, amelyeket az Egyház ajkunkra ad a nagyhéten: ’Ezeket a sebeket, amelyeket kezemen láttok, azok házában kaptam, akik szerettek engem!’ Jézus örömtől ujjong azok miatt, akik szeretik és minden tapintatlanság után Hozzá mennek bocsánatot kérni, karjába vetik magukat. Azt mondja angyalainak, amit a tékozló fiú apja mondott a szolgáknak: ’Öltöztessétek előző ruhájába, tegyetek gyűrűt ujjára, örvendjünk’ (Lk 15,22). Ó, Testvérem, mennyire nem ismerik Jézus jóságát, irgalmas szeretetét!”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 87.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.