365. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, nem azok tettek téged szentté, akik a szeretet illatával kenték a tested bűzös fekélyét?
Teréz: Igen, ők az igazi vértanúk, én csak az ő kishúguk. De nem azt szerették bennem, hogy végre ápolhatnak egy gyönge testet, mert ez még nem lett volna az irgalom tette, hanem az volt a lényeg, hogy úgy szerettek, hogy bármikor helyet cseréltek volna velem.
Gergely: Igen, mert ez a szeretet fáradság nélkül megjelenik Isten gyermekeiben, ha már a Szentlélekkel túlcsordulásig elteltek. Hiszen az erős Isten nem csak arra vágyakozik, hogy felemeljen minket, hanem hogy előbb csodáljuk Őt, aki maga a Szeretet.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ez valóban szép igazság. Talán sokszor engem is inkább az ragadott magával, hogy mennyire szeretem én Papát, és ez elhomályosíthatta bennem az Ő szeretetének csodálatát.
Gergely: Ne félj, te kis bogár, mert a szeretet az igazságban mindig visszhangra talál!
Teréz: Igen, nem is félhetek, hiszen aki fél, az nem tökéletes a szeretetben, én pedig már szeretet vagyok.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A test felépítése is figyelmeztet, hogyan viseljük magunkat, ezért fölöttébb helytelen nem úgy viselkedni, amilyenek vagyunk. Amit másokban szeretünk, még ha nem is tudjuk utánozni őket, a mieink; amit mások szeretnek bennünk, az az övék. Mérjék hát fel az irigyek, mily hatalmas a szeretet, mely személyes fáradság nélkül sajátunkká teszi mások munkájának gyümölcsét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 149-150.o.)


„Nagyon vigasztaló arra gondolni, hogy Jézus, az Erős Isten tapasztalta gyöngeségeinket, megremegett a keserű kehely láttán, attól a kehelytől, amelyet egykor oly hevesen vágyott kiinni. Abbé úr, az ön osztályrésze valóban szép, mert a mi Urunk ezt választotta önmagának, és elsőként ő maga ízlelte meg a kelyhet, amelyet önnek kínál. Egy szent mondta: ’A legnagyobb megtiszteltetés, amelyben Isten egy lelket részesíthet, nem az, hogy sokat ad neki, hanem, hogy sokat kér tőle!’ Jézus tehát kiváltságosaként bánik önnel.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 39.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.