366. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A mennyország a frissen sült kenyér illata, amit megérezhetnek azok, akik a földön örökké az élő Istenről álmodnak.
Teréz: Igen, mi már a valóságban vagyunk, mert beléptünk az Élet feliratú kapun.
Gergely: A valóság pedig megtart, még ha nincs is esély a túlélésre, ahogy egy szent vértanú püspöktestvérem zengte: „Senki sem erős ugyanis a maga erejéből: csak Isten irgalmas szeretete ad biztonságot.”
Teréz: Igen, és senki sem tud a maga erejéből a mennyben beszélgetni, ha a földön Isten kegyelméből nem kezdett el igazán csak a szeretetből élni.
Gergely: És ez a mennyei beszélgetés a végtelenbe ér, ahol a szeretetünk istenivé ég…
Teréz: Igen, de minden befejezetlen beszélgetés az eljövendő találkozás ígéretét hordozza. Tudod, a gyerekek miatt.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hallják, mit mond Salamon az isteni ige hirdetőjének: ’A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. Egyes-egyedül a tieid legyenek, idegenek ne részesüljenek benne’ (Péld 5,15-17). Idegeneknek nyilvánvalóan a gonosz lelket hívja, akiről a próféta a megkísértett ember hangján mondja: ’Idegenek támadtak ellenem’. A saját ciszternájából iszik a prédikátor, amikor önmagába száll és átgondolja magában azt, amit ajkával mondani akar. A saját kútjából iszik, ha tanításával önmagát is megtermékenyíti. Helyesen fűzi hozzá: Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. A dolgok helyes rendje az, hogy előbb ő igyék, csak utána öntsön másoknak igehirdetésével. A források kicsordulnak, ha Isten igéjének erejét másoknak kívülre átadjuk. A patak vize akkor ömlik ki a közösség terére, ha nagy hallgatóság előtt kinek-kinek saját felfogása szerint hirdetjük Isten igéjét. Mivel pedig rendszerint úgy szokott történni, hogy ha sok embernek hirdetjük Isten igéjét, szívünk hiú dicsőségre gerjed, helyesen fűzi hozzá e kijelentéshez - patakjaid vize ömöljön a közösség terére - azt, hogy ’gőgösek keltek fel ellenem, a hatalom emberei életemre törnek’ (Zsolt 53,5). Azt mondja: patakjaid vize ömöljön a közösség terére, de mégis egyedül a tieid legyenek. Mintha világosan kijelentené: úgy hirdesd Isten igéjét, hogy gőgöd miatt ne kerülj egy sorba a tisztátalan lelkekkel, nehogy Isten igéjének hirdetésében ellenségeid is részt vegyenek. Akkor ömlik ki patakunk a közösség terére, és marad mégis a miénk, ha sokaknak hirdetjük Isten igéjét, de nem az emberek tetszését akarjuk megnyerni.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 214-216.o.)


Szentlélek, jöjj,
Szeretet lángja, jöjj,
Kicsinyek Atyja,
Ki annyira szeretsz.

Uram, kiválasztottál,
Mikor gyermek voltam még,
S tudom, hogy
Szereteted alkotása vagyok én.

És ott látom magam
Királyi udvarodban,
Szüzeidnek körében,
Én szerelmes Istenem.

Kicsi és gyenge vagyok,
Nem vagyok semmi sem,
Istenem, te tudod jól,
Hogy nincs semmi erényem.

Azt is tudod, én Uram,
Hogy csak Téged szeretlek
S Te vagy édes Jézusom,
Ki elbűvölted szívemet.

Csak Te tudod egyedül
Lelkemet betölteni
Szükségem van, Jézusom,
Végtelenül szeretni.

Mennyország királynéja,
Mária, én pásztorom,
Láthatatlan kezeddel
Mindig megoltalmazol.

Szakadék szélén jártam,
S Te mindig velem voltál.
Már akkor megmutattad
Nekem a Kármel csúcsát.

(Kis Szent Teréz, Versek)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.
        Az eddigi részeket olvashatja a http://csepeticsapata.hu/terger/index.html címen.