37. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az Úr azokkal van igazán megelégedve, akik őhozzá hasonlóan bőkezűen osztják szét a Lélek kincseit. Ezért tetszettél te neki oly különösen is!
Teréz: Igen, de csak az az igazgyöngy lesz örökre a miénk, amit nem tartottunk vissza magunkból. Ó, Gergely testvérem, milyen egyszerű is az élet, ha bízunk Papában. Övé minden, így hát cseppet sem kell félnünk, amikor bármit elveszítünk.
Gergely: Jaj, csak végre megértenék a gyermekeink, hogy azt a pénzt, amit nem adtak oda Istennek, százszorosan elrabolja tőlük az ellenség. Logikus és fájdalmas.
Teréz: Igen, bizony úgy van, hogy az ember legérzékenyebb testrésze a pénztárcája, így hát az tér meg legutoljára.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ha kincseiket akarják szaporítani, hallják meg az Írás szavait: „Aki szereti a pénzt, az sohasem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha nem elég a jövedelme.” (Préd 5,9) Akkor gyümölcsözne gazdagsága, ha megvetné és bőkezűen adományozna belőle. De aki vagyonát dédelgetve magának kuporgatja, úgy hagyja itt a földön, hogy nem látja gyümölcsét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 195.o.)


„Ó, ki mondja meg nekem, hogy a jó Isten mit gondol rólam? Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, amikor néhány sora megérkezett. Azt írta, hogy bennem minden tetszik magának, hogy engem a jó Isten különösen szeret, hogy engem nem a tökéletesség kemény lépcsőjén vezetett, mint másokat, hanem egy felvonóba tett, hogy minél gyorsabban Hozzá jussak. Meghatódtam, de az a gondolat, hogy a szeretet azt láttatja magával, ami nincs, megakadályozott benne, hogy örömöm teljes legyen. Erre elővettem az én kis evangéliumom. Arra kértem a jó Istent, hogy vigasztaljon meg, adjon Ő maga választ nekem … és íme arra a részletre bukkantam, ami sohasem tűnt fel addig: ’Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket’ (Jn 3,34). Ó, akkor örömkönnyeket hullattam, és ma reggel felébredve még egészen illatával körülvéve éreztem magam. Isten, magát küldte nekem, kis Anyám. Maga nevelt fel, vezetett be a Kármelbe. Életem minden nagy kegyelmét maga által kaptam. Tehát maga ugyanazokat a dolgokat mondja, mint Isten, és most már hiszem, hogy a jó Isten nagyon meg van velem elégedve, mert ezt maga mondja nekem.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 144-145.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.