44. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, gyermekeink félelmét hozom most eléd. Segítsünk nekik elűzni egy sor kísértést: Végül elveszünk? Végül meghalunk? Végül semmivé foszlik mindenünk? Végül hiábavalónak bizonyul minden reményünk? Végül nem valósul meg az, amiben hittünk? Végül a semmibe hullunk?
Teréz: Igen, ha semmit se fogadtunk be Istenből. Igen, valóban a semmibe hullunk, ha a semmitől félünk. Van, aki a pénztelenségtől fél. Én attól féltem, Gergely testvérem, hogy az én emberi létemre Istennek egyáltalán nincs szüksége.
Gergely: És hogyan menekültél meg? Talán voltak, aki szeretettel vezekeltek érted?
Teréz: Igen, ilyen testvért is állított mellém az Úr. És megtanultam, hogy minden aggodalmamat bízzam Őrá, mert neki gondja van rám. Egyszer csak észrevettem, hogy még lélegzem. Ekkor megszűnt a pénzhiány is és a léthiány is, mert felfogtam, hogy Ő ad nekem levegőt, tehát minden másért is dicsérhetem a Teremtőt.
Gergely: A pénztelenség és a semmibe hullás nagy áldás is lehet. Gyermekeinknek egyre nyitottabbnak kell lenniük arra, hogy tükörbe nézzenek. Nem minden tükör, de az a fajta, amire én gondolok, az megmutatja a valóságot. Melyik az a tükör? A másik védtelen arca a tükör. Találkozni egy szenvedő emberrel, aki által felfedezhetem, hogy éppúgy rászorul a segítségre, mint én. Ez a felismerés, ez a ráébredés, ez a pillanat szülte belátás a kegyelemtükör.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a mi Istenünk is úgy jött közénk védtelenül, hogy közelről szerethessen minket, amíg az arcunk istenivé nem szépül. Engedte, hogy szemléljük az Ő szent arcát. Ez annyira megragadott engem is, hogy szívemet átjárta a hála: Isten semmit sem tagadott meg tőlünk!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hogy ne adjanak sokat, amikor a kevés is elég lenne, és a pénztelenségtől félve azután idegesen kirobbanjanak, hallják meg az Írás szavait: ’Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért’ (2Kor 8,13).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 192.o.)


„Nagyon is méltatlannak érzem magam arra, hogy sajátos módon társuljak imádandó Jézusunk egyik Misszionáriusához, de – mivel az engedelmesség bízza rám ezt az édes feladatot – biztosít arról, hogy mennyei Jegyesem kipótolja az én gyönge érdemeimet (amelyekre egyáltalán nem támaszkodom), és meg fogja hallgatni lelkem vágyait, termékennyé teszi az ön apostolkodását. Valóban boldog leszek, hogy együtt dolgozhatom önnel a lelkek üdvösségéért; éppen ezért lettem kármelita: mivel nem lehettem misszionárius tettekkel, szeretet és vezeklés által akartam azzá lenni, akárcsak Szent Teréz, szeráfi anyám…”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 106.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.