47. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A mennyei beszélgetésünk nyitott könyv mindenki előtt, bárki olvashatja, aki az isteni szeretet, lépcsőfokait velünk járja.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, és az első lépcsőfok a bűn erejének megtapasztalása, a gonosz kívánság leplének lerántása. Aki a kísértéseit őszintén feltárja Jézus és az ő egyik barátja előtt, az már harc nélkül is győzött.
Gergely: Teréz nővérem, nekünk nem test és vér, és nem is a testvér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, akik kegyetlenek és megváltoztathatatlanok.
Teréz: Igen, a bűnből nincs kivezető módszer, nem használ semmiféle gyógyszer, kevés az emberi áldozat, ahol magába ránt a kárhozat. A bűnre csak a megváltás a válasz, de ezt meg se hallja az, akinek az lett a természete, hogy szüntelenül lázad.
Gergely: Gyermekeink, akik még a véres harcmezőn csatáznak a gonosszal, el kell, hogy szenvedjék azt a megpróbáltatást is, hogy csak az Úr segíthet rajtuk.
Teréz: Igen, sokszor megtörténik, hogy addig nem lehet az emberen segíteni, amíg el nem jut odáig, hogy már üvölt a fájdalomtól, és térden állva könyörög a bűnből és következményeiből való megszabadulásért. Időnként ki kell várni a másik üvöltését, vagy engedni kell elmenni, mint a tékozló fiút az apja. De éppen ez az irgalom lesz a visszatérésének legbiztosabb útja.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ha valakit csak a rettegett büntetés tart vissza a rossztól, nem ismeri a lélek igazi szabadságát, mert ha nem félne a büntetéstől, minden kétséget kizáróan elkövetné a bűnt. Nem ismeri a szabadság kegyelmét a lélek, amelyet béklyójában tart a félelem szolgasága. A jót önmagáért kell szeretni, nem a büntetéstől való félelem miatt gyakorolni, mert aki a büntetéstől való félelem miatt tesz jót, az igazából azt kívánja, bárcsak ne kellene félnie, hogy bátran bűnözhessen. Napnál világosabb, hogy Isten előtt nem ártatlan az, aki titokban gonosz kívánsággal vétkezik.
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 163. o.)


„A jó Atya még ezeket a szavakat is mondta, melyek édesen íródtak a szívembe: „Gyermekem, a Mi Urunk legyen mindig az ön főnöke és újoncmestere.” Valóban az is volt s ezen felül még az „Igazgatóm” is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a lelkem zárva volt Elöljáróim számára, ó, távolról sem, mindig azon voltam, hogy nyitott könyv legyen előttük.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 179. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.