49. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, Isten akarata iránti engedelmességben kell nagynak lennünk, akkor nem fog nekünk számítani, hogy külső szempontból jelentéktelennek látszik az életünk.
Teréz: Igen, az tetszik a legjobban Istenünknek, ha az Ő szolgálatában elfelejtjük a dicsőségünket.
Gergely: Megesik Atyánk gyermekeivel az is, hogy az Ő szolgálatában éppen a sok jó gondolat tereli el a figyelmüket. Sokan minduntalan beszélni akarnak, hogy görcsösen a középpontban maradjanak.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, Isten végtelenül gazdag, és sokféle pompás illatot érzünk meg a jelenlétében. De nekünk nemcsak az illat kell, hanem maga Isten. Ha az a jó gondolat valóban szükséges, akkor majd később, megfelelő időben úgyis eszünkbe fogja juttatni a Mindenható, akit nem kerülhet ki semmilyen álmélkodó.
Gergely: Talán azért akarja jóságos Teremtőnk, hogy százhúsz évig éljünk, hogy akkor is Őróla meséljünk.
Teréz: Igen, Jézus él, és még mindig mesél!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A bőbeszédűeket figyelmeztetni kell, hogy vegyék észre: a szóözön letéríti őket az igaz útról. Az emberi lélek olyan, mint a víz: gátak közé szorítva megduzzad, felfelé törekszik, és visszatér eredetéhez; védőgát nélkül azonban haszontalanul ömlik szét a földön. A hallgatás sorompói közül kitörő felesleges szóözönt úgy issza be a föld, mint a folyók áradó vizét. Nem tud visszatérni önmagába, hogy megismerje magát, mert a zagyva fecsegés szétszórja figyelmét és elzárja előle a belső szemlélődéshez vezető utat. Védőgátak híján egészen ki van szolgáltatva a körös-körül leselkedő ellenségnek. Ezért mondja a Szentírás: „Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.” (Péld 25,28) Ha nem veszi körül a hallgatás fala a lélek városát, tárva-nyitva áll az ellenség előtt; fecsegve kivetíti önmagát, így feltárja védtelenségét az ellenség előtt. Fáradság nélkül veszi be az ellenség, hiszen szószátyár beszédével önmaga ellen harcol.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 168-169. o.)


„Ha a jó Isten azt mondaná: Ha most halsz meg, nagy lesz dicsőséged; ha 80 éves korodban halsz meg, dicsőséged jóval kisebb lesz, de nekem ez inkább kedvemre volna, így nem haboznék felelni: … ’Istenem, 80 éves koromban akarok meghalni, mert nem a saját dicsőségem keresem, hanem csak a Te tetszésed.’ A nagy szentek a jó Isten dicsőségéért dolgoztak. De én, aki csak egy egészen kis lélek vagyok, egyedül az Ő tetszéséért dolgozom, és boldogan elviselném a legnagyobb szenvedéseket is, ha ezzel csak egyszer is mosolyra deríthetem Őt.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 116.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.