5. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Nincs rá szó, hogy mennyire fáj a mi Urunknak az, amikor egy lélek az ő közeledésére nem bűnbánattal, hanem zúgolódással, képmutatással, embertársai megvetésével, vagy a csábításokhoz való ragaszkodással felel.
Teréz: Igen, milyen jó volt nekem, amikor isteni Mesterem úgy közeledett felém, hogy jó alaposan megvárakoztatott!
Gergely: Teréz nővérem, hogy tudtad kiállni ezt a szent próbát?
Teréz: Igen, de akkor még nem sejtettem, hogy van jobb is annál, mint hogy szomjunkat azonnal lecsillapítjuk a forrásvízzel. Az, ha víz helyett a legjobb bort kínálják nekünk, Gergely testvérem! Megtanultam arra vágyni, hogy a szomjazástól részegedjek le!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A próféta így panaszkodik az ostorozók nevében: „Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban” (Jer 51,9). Gyógyítják Babilont, mégsem gyógyul meg: a gonoszságok miatt zavarossá vált lélek hallja a dorgálást, érzi az ütlegelést, mégsem tér vissza az üdvösség biztos ösvényére. Ezért illeti szemrehányással az Úr a fogságban lévő zsidókat, akik még a fogságban sem akarnak megtérni: „Izrael tisztátalan fém lett számomra. Mindnyájan réz, ón, vas, ólom az olvasztókemencében — tisztátalan fémmé váltak” (Ez 22,18) Mintha világosan azt mondaná: meg akartam őket tisztítani a nyomorúság tüzében, ezüstté vagy arannyá akartam kovácsolni őket, de a kemencében rézzé, ónná, vassá és ólommá változtak, mert a szorongattatásban nem jóra, hanem rosszra hajlottak. A réz minden fémnél hangosabban szól, ha megütik. Aki zúgolódik a csapások alatt, rézzé vált a kemencében. A művészien megmunkált ón ezüstnek látszik. A képmutató ónná lett a csapások alatt a kohóban. Az forgat vasat a kezében, aki embertársára fenekedik. Aki a csapások alatt sem hagy fel gonosz szándékával, hogy mások életére törjön, az vassá vált a kemencében. Az ólom súlyosabb a többi fémnél. Ólommá lett a kohóban az, akit annyira lehúz bűnének súlya, hogy még a büntetés idején sem emelkedik felül földi vágyain. Ezért mondja az Írás: „A sok rozsda azonban még a tűztől sem pergett le róla” (Ez 24,12). Az Úr a megpróbáltatások tüzében tisztít meg bennünket a bűn rozsdájától: a tűz akkor nem tudja leégetni rólunk a rozsdát, ha a csapások közepette sem mondunk ellen a bűnnek. Ezért ismétli a próféta: „De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki” (Jer 6, 29).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 164-165.o.)

„A szívem össze volt törve, mikor éjféli misére mentem, annyira számítottam rá, hogy ezen már a Kármel rácsai mögött fogok részt venni! … Ez a megpróbáltatás igen nagy volt a hitem számára, de Ő, akinek a szíve még álmában is virraszt, megértette velem, hogy azoknak, akiknek a hite egyenlő nagyságú egy mustármaggal, megadja a csodát és áthelyezi a hegyeket, hogy az annyira kicsiny hitet megerősítse, de bizalmasai, Édesanyja számára nem tesz csodákat addig, amíg hitüket próbára nem tette. Nem hagyta-e meghalni Lázárt, jóllehet Márta és Mária megüzenték neki, hogy beteg? … A kánai menyegzőn, mikor a Szent Szűz kérte Jézust, hogy segítsen a ház urán, nem azt felelte-e neki, hogy még nem jött el az ő órája? … De a megpróbáltatás után, micsoda jutalom! a víz borrá változik! … Lázár feltámad … Így tesz Jézus az ő kis Terézével: miután hosszasan próbára tette, kielégítette szívének összes kívánságait …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 171-172. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.