51. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Milyen sok gyermekünk őszinte vággyal keresi Isten akaratát! Csodálom a kitartásukat, amikor kutatják a hivatásukat! Jó látni, hogy sóvárogva szomjazzák fenséges Mesterünk szándékát.
Teréz: Igen, és a meghívás nem kényelemre szól, hanem szolgálatra. Csak az a kérdés: a szívünk rezonál-e az Ő hangjára?
Gergely: Teréz nővérem, az Ige kincsestára valódi aranybánya. Bárki beléphet oda, hogy elvegyen egy aranytömböt, de előbb istenfélelemmel el kell űznie a trágyabűzös gőgöt.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, nem árt félni az isteni méltóságtól, nehogy megszédüljünk a mennyei magasságtól. De az is igaz, hogy hazugság terhe nélkül senki se mondhatja, hogy nem hallotta, amikor az Úr szólította. A mi jó Pásztorunk mindenkihez úgy beszél, hogy világosan megérthesse a saját küldetését. Aki ezt mégis letagadja, az csak az engedetlenségét dagasztja.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Minthogy igen nehéz megállapítani, hogy tiszták vagyunk-e, biztosabb kerülni a tanítói hivatalt, de mint mondottuk, nem szabad makacsul vonakodni, ha felismerjük, hogy a hivatalvállalást egy felsőbb akarat kívánja. Mózes bámulatraméltóan egyesítette a kettőt: bár nem akart a nagyszámú sokaság vezetője lenni, mégis elvállalta. Gőgösnek bizonyult volna, ha félelem nélkül vállalja egy egész nép vezetését, de ugyancsak a gőg jele lett volna, ha nem engedelmeskedik Teremtője akaratának. Mindkét esetben alázatos volt, mindkét esetben alávetette akaratát: a saját erejét tekintve félt népének vezetője lenni, mégis elvállalta, mert bízott annak az erejében, aki ezt a parancsot adta. Ebből a példából igenis vonják le azok, akik tülekednek a hivatalokért, hogy milyen nagy bűnt követnek el, ha személyes ambícióiktól fűtve nem félnek másokat irányítani, amikor a szent férfiak még Isten parancsára sem merték elvállalni a nép vezetését. Mózes remeg, noha az Úr biztatja, sok gyarló ember pedig ég a vágytól, hogy magára vegye a tisztség terhét; az, aki a magáétól is szinte elbukik, szívesen vállalja magára mások gondját. Saját tetteit sem képes cipelni, mégis növeli terhét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 53. o.)


„Micsoda boldogság a megaláztatás, ez a szentté válás egyetlen útja!... Vajon lehet-e még kétségünk afelől, hogy mi Jézus szándéka lelkünkkel?... Az élet csak álom, hamarosan felébredünk, és micsoda öröm lesz az… Minél nagyobbak szenvedéseink, annál végtelenebb lesz dicsőségünk (2Kor 4,17)… Ó el ne veszítsük a próbatételt, amelyet Jézus küld, hiszen aranybánya az, csak arra vár, hogy kiaknázzuk. Elszalasztanánk az alkalmat?...”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 26.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.