53. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Én a földi életemben hirdettem és vártam az Úr második eljövetelét. Hittem, hogy még az én életemben bekövetkezik a világvége. Teréz nővérem, aki szívével látja országa pusztulását, annak Isten megragadja a sóvárgását.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, te már hallottad az Úr kiáltását, benned remegett a prófécia: „Rázzátok fel az embereket! Azonnal induljatok! Ne várjatok egy percet se! Ne készülődjetek! Ha mezítláb is vagytok, ne törődjetek ezzel, hanem csak fussatok és hirdessétek: Itt vagyok! Rázzátok fel a világot!”
Gergely: Ó, mennyire a lelkembe látsz, Teréz nővérem, mintha szívem a szívedben dobogna, mintha lelkem a lelkedben dalolna…!
Teréz: Igen, mert egyek vagyunk az Úr imádásában. Akivel nem tudod együtt dicsérni az Urat, attól nem is várhatsz közös gondolatokat. De mégis, szerinted mi az oka, hogy az örömhírt az emberek elenyésző kisebbsége fogadja el?
Gergely: Ez így volt minden korban az egyháztörténelemben. Nem akarják megérteni és elfogadni, mert útszélre, vékony talajba, vagy tövisek közé hullik bennük az ige. A kereszténység kezdetén robbanásszerű fejlődés volt, aztán egyesek életében egy újabb vallási forma lett, néhol pedig zavaros tömegjelenség. De ennek ellenére a Lélek mindig is fújta kicsiny bárkánk reményteli vitorláját. Akik ezt nem veszik észre, azokat az ellenség vezeti félre.
Teréz: Igen, mennyire fáj Urunknak a valláson belüli biztonságkeresés, életidegen törvénytisztelet, imák mondókázása… Jaj, jaj, jaj… De mégis, van remény! Mesterünk szerint ez az egész a mustármaghoz hasonlít. A kezdetekben gyorsan kihajtott, most pedig lassan növekszik a fa, és eljön egy történelmi pillanat, amikor hirtelen kivirágzik és sok-sok gyümölcsöt hoz! Talán éppen ma…!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Mivel közeleg a vég, az Úr azzal vigasztalja az Anyaszentegyházat fájdalmában, hogy megszaporítja a lelkeket, melyeket magába gyűjthet.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 20.o. eredetileg: Mor. XXXV, 15,35)


„Jézus teljes egészében birtokolni akarja szívét, azt akarja, hogy nagy szent legyen. Ezért sokat kell szenvednie; de ugyanakkor milyen öröm árad el majd lelkében, amikor ahhoz a boldog pillanathoz ér, amelyben belép az Örök Életbe!”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 64.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.