54. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Az elismerés utáni vágy jó, de van valami, ami ettől is kiválóbb. Tudod-e, mi az, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, az, ha mi adunk másoknak elismerést! És te tudod, mi a legnagyobb elismerés?
Gergely: Véleményem szerint a feloldozás, mert ekkor elismerem a testvéremről, hogy Isten már megbocsátotta minden bűnét, mielőtt bármit is tehetett volna azért, hogy kiérdemelje. Amikor feloldozást adtam földi szolgálatomban, akkor az emberi méltóságot helyreállítottam.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, így lett a csúf Mária Magdolnából is szép szűzlány, mert az Úr nem a múltját látta, hanem az ő könnyes szemében a saját arcát csodálta.
Gergely: Minden gyermekünknek a bűn elkövetése előtt végig kellene gondolnia, hogy utána még akar-e élni. Mert ha nem, akkor szégyenében meg is ölheti magát, mint az iskarióti fekete bárány!
Teréz: Igen, ilyen nagy a szolgalelkűség ereje! Önmagára méri a büntetést, hogy meg ne hallja: Isten már megbocsátotta minden bűnét! Hányszor visszhangzik itt a mennyország kapujában Jézus tűztekintetének hangja: „Mért nem hitted el, hogy segítek rajtad? Mért tetted ezt, gyermekem?”
Gergely: A mindenek Bírája a legmélyebb jósággal kérdezi ezt tőlük…
Teréz: Igen, és éppen ez a jóság éget a leghevesebben, ez fáj a teljes kivédhetetlenségig…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Korunkban, amikor Isten akaratából a világi hatalmasságok tisztelettel meghajolnak a vallás előtt, az egyházban találkozunk olyan emberekkel, akik a lelkipásztorkodás örve alatt világi elismerést akarnak szerezni maguknak: tudósnak igyekeznek látszani és mások fölébe kerekedni. Ők azok, akik az Igazság tanúbizonysága szerint az első helyet keresik a lakomákon, az első ülést a gyűléseken (Mt 23,6-7); már csak azért sem tudják betölteni a lelkipásztori munkakört, mert az alázatosság tanítóhivatalára kizárólag nagyravágyásuk révén jutottak el.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 40.o.)


Szeretlek, Jézus, Arcodat letörlöm
És közbenjárok minden bűnösért,
Nevedet áldják, dicsérjék örökkön
Szerető Isten nagy kegyelmedért.
Szívemnek fáj, ha káromolnak téged,
Megvigasztallak, én szerelmesem,
Szent neved áldom, s neked szól az ének:
Szeretetből, szeretetből élek.

Szeretlek úgy, mint Mária Magdolna,
Ki hozott néked drága kenetet,
Isteni lábad könnyeivel mosta,
Boldogan csókolta kezedet,
Betelt a ház az olaj illatával,
Mikor reád öntötte kenetét.
Édes arcodra legyen ez a balzsam:
Szeretetből, szeretetből élek.

Szeretlek, Jézus, bár ezért lenéznek,
Bolond vagyok, ezt mondják énreám,
Mert oly pazarlón csak tenéked élek,
Haszontalannak tart ez a világ.
Mindent megér, hogy szerethetlek téged,
Nem bánok semmit, a tiéd vagyok,
Elhagyva mindent, énekelem néked:
Szeretetből meghalok érted.

Meghalok érted, ez a reménységem:
Széttörve látni minden bilincsem,
Te leszel majd egyetlen jutalmam,
Nem akarok többé más javakat.
Emésszen engem végtelen szerelmed,
Veled lenni vágyom örökké,
Ez az én sorsom, ez az én mennyem:
Szeretetből, szeretetből éljek!

(Kis Szent Teréz, Versek)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.