56. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Hogyan lehet a bűnöst kiszabadítani bűnéből?
Teréz: Igen, de melyik bűnből? Ez nem egy elmélet, ezért inkább a saját szívembe nézek. Mert például, amikor büszke vagyok, akkor arra csak egy megoldás lehet: ha többé nem keresem lázasan a büszkeség csalóka harmatának enyhítő erejét. Ha becsapott engem az álnokság, hogy én is álnok legyek, akkor arra a jó gyógyszer az lesz, amikor egyszerűen nem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném. Amikor kishitűségem miatt nem tudok bízni Istenben, akkor rajtam áll, hogy mégis úgy cselekedjek, mintha bíznék, és ez egész jó kezdés.
Gergely: És a félelmek…?
Teréz: Igen, a félelmeim tökéletes ellenszere a szeretet, mert a szeretet fényében meglátom a dolgoknak azt a felét is, amitől így már nem is leszek képes félni.
Gergely: Olyan egyszerűen beszélsz, Teréz nővérem, hogy csak az nem érti, akinek nincsen füle. Érzem, hogy a gyermekeinket rögtön felüdíted, mert mennyei szomjat ad nekik a szépséged!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, neked és nekem nagy fülünk volt a legszebb Szomjazó legkisebb szavára… De aki az Ő kiáltásától meg nem rendül, az soha, sehogysem üdvözül.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Bizonyos bűnök felett, mint mondottuk, helyesebb bölcsen szemet hunyni, de hallgatásunkat éreztetni kell a bűnössel hogy tudja: bűnét ismerik, de elnézik, hogy ne merje tovább halmozni vétkeit, melyet hallgatólagosan eltűrnek, hanem legyen önmaga bírája és így büntesse magát, miközben pásztorának béketűrése kegyesen kimenti őt. Így huny szemet az Úr Júdea fölött, amikor azt mondja a próféta szavával: „Hűtlenül elhagytál és rólam elfeledkeztél és nem adtál nekem a szívedben helyet, talán mert hallgattam s bezártam a szemem” (Iz 57,11) Az Úr szemet hunyt a vétkek felett, mert hallgatott a vétkezővel szemben, de hallgatását tudtára adta.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 107.o.)


„Éreztem, hogy szívembe hatol a szeretet, annak a szüksége, hogy elfelejtsem önmagam, azért, hogy örömet szerezzek s ettől fogva boldog voltam! … Egy vasárnapon egy olyan fényképet nézegetve, mely a kereszten függő Jézust ábrázolja, szíven ütött, hogyan folyik a vér az egyik kezéből, nagyon fájt arra gondolnom, hogy ez a vér a földre hull, anélkül, hogy bárki is fölfogni iparkodnék, és én elhatároztam, hogy lélekben ott fogok állni a Kereszt lábánál, hogy összegyűjtsem az onnan aláhulló isteni harmatot, megértve, hogy ezután a lelkekre kell széthintenem azt … Szünet nélkül visszhangzott a szívemben a kereszten függő Jézus kiáltása is: „Szomjúhozom!” Ezek a szavak eddig ismeretlen és lángoló lelkesedésre gyújtottak … Inni akartam adni Kedvesemnek s éreztem, hogy engemet magamat is elepeszt a lelkek, utáni szomjúság … Ekkor még nem a papok, hanem a nagy bűnösök lelke vonzott, égtem a vágytól, hogy kiszabadítsam őket az örök lángok közül …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 117. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.