57. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, szerinted mi a bátorság?
Teréz: Igen, az igazi bátorság abban áll, Gergely testvérem, amikor engedjük, hogy Isten éppen a megaláztatások által emeljen föl minket. Ez számomra itt a mennyben is Papa titka maradt. Ő senkit se akar megalázni, és azt sem akarja, hogy az Ő gyermekei megalázzák egymást. De mégis szívből kívánja minden gyermeke alázatát. Ami viszont nekem képtelenségnek látszik: megaláztatás nélkül az alázat hegycsúcsára felmászni… Nem értem, de szeretettel szemlélem…
Gergely: Én nagyon bátornak láttalak téged, Teréz nővérem, amikor édesapád betegsége idején nem rohantál ki a kolostorból, hogy két kezeddel lavort hordj, és úgy segíts rajta, ahogy a józan ész diktálja. Ó, hogy csodáltunk téged innen a magasból, és onnan a közelből, a szíved közepéből…!
Teréz: Igen, mert az én drága nővérem kapta ezt a gyönyörű küldetést. Erre én nem voltam méltó… Vagy talán én tartottam felettük az eget…? Nem is tudom… Időnként a legnyilvánvalóbb harc láthatatlanabb, mint a szikrázó tűzvonal.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A vezető tettei legyenek mindig olyan példásak, hogy magukkal ragadják alattvalóit; az élet útját életmódjával mutassa meg nekik, a szavát és tetteit követő nyáj inkább példájából, mint szavaiból tanuljon. Hivatása egy eszmény hirdetésére kötelezi: ennek az eszménynek megfelelően kell viselkednie is. Mélyebben áthatja a hallgatóság lelkét az a szó, melyet a szónok életvitelével hitelesít, mert amit szóval parancsol, példamutatásával segíti megvalósítani. Ezért mondja a próféta: „Menj föl egy magas hegyre, te aki jó hírt viszel Sionnak” (Iz 40,9) Annak ugyanis, aki az égi üdvösséget hirdeti, maga mögött hagyva az alantas földi dolgokat, magaslaton kell állnia; könnyebben ösztönzi alattvalóit a jóra, ha a magasból életének érdeme kiált.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 73.o.)


Miután felidéztem szerzetes életének több olyan jelenetét, amikor nagyon megalázták, hozzátettem: Ó hányszor sajnálkoztam magán! „Biztosítom róla, hogy nem kellett volna annyira sajnálkoznia rajtam. Ha tudná, hogy mennyire fölülemelkedtem! A megaláztatásokból megerősödve kerültem ki. Senki sem volt nálam bátrabb a tűzvonalban.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 131.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.