58. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, én nagyon vágytam arra, hogy sokakat taníthassak, de megértettem, hogy ettől van fontosabb, mert a legmeggyőzőbb erő a szeretetünk.
Teréz: Igen, és a testvéri közösségben nem csak egyetlen embernek kell szeretetbajnoknak lennie, hanem a szeretet forradalmát kell megkezdenie.
Gergely: És nem is az tud jobban szeretni, aki jobban akar szeretni. Itt a törekvés jónak látszik, de valójában igen kevés, mert nem segít más, csak a Szentlélekben való elrejtőzés.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert aki engedi, hogy megihlesse a Lélek, az már nem csak akar szeretni, hanem tényleg képes.
Gergely: Isten annyit tud az emberekből kiszeretni, amennyit engednek Neki. Ő pedig nem fog tétlenkedni, mert aki a hullámokba merült Péterként megmentésért kiált, annak hirtelen kinyújtja hatalmas karját.
Teréz: Igen, és aki bele is kapaszkodik, azt olyan magasra emeli fel, amiről a legtisztább angyal is csak reménykedve énekel!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell figyelmeztetni a tétleneket és a hirtelenkedőket. Azokat rá kell ébreszteni, hogy vigyázzanak, nehogy késlekedésükben elszalasszák az alkalmat a jótettekre; ezeket inteni kell, hogy vigyázatlan elhamarkodottságukban ne cselekedjék a jót a kelleténél előbb, nehogy ezzel csökkentsék érdemét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 171.o.)


„Mondtam önnek, Anyám, hogy kell, hogy a Szent Szűz vagy meggyógyítson engem, vagy az Égbe vigyen fel, mert nagyon szomorúnak láttam, hogy önre és a közösségre egy fiatal beteg apáca terhe nehezedjék; most már szívesen vagyok beteg egész életemen át, ha az örömet szerez a jó Istennek s még abba is beleegyezem, hogy igen hosszú legyen az életem, az egyetlen kegyelem, amire vágyom, az, hogy szeretetből szakadjon meg. Ó! nem, nem félek a hosszú élettől, nem utasítom vissza a harcot, mert „Áldott az Úr, én sziklaszálam, harcra tanítja karjaim, ujjaim viadalra. Ő az én pajzsom, remélek Benne – CXLIII. Zsolt. – ezért sohasem kértem a jó Istentől, hogy fiatalon haljak meg – igaz, hogy mindig reméltem: ez az Ő akarata. Az Úr gyakran megelégszik a vágyunkkal, amellyel dicsőségén dolgozni akarunk, és ön tudja, Anyám, hogy az én vágyaim igen nagyok.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 255. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.