59. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod, mit jelent az, hogy boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa?
Teréz: Igen, és éppen ezért tőled akarom hallani, Gergely testvérem!
Gergely: Tudod, én jobban szeretem, ha ez az ige inkább így visszhangzik bennem: Boldogok, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék a mennyek országa.
Teréz: Igen, ez nekem is nagyon tetszik, de kerekíthetek rajta egy picit?
Gergely: Halljunk szót! Legyünk mennyei csendháborítók!
Teréz: Igen, íme: Boldogok, akik felismerik, hogy egyedül Istenre van szükségük, mert ők már a mennyek országában élnek.
Gergely: Ragyogó! Kiváló! Úgy várom, hogy ezt meghallják a gyermekeink is!
Teréz: Igen, én is, de… Attól tartok, bármilyen szépen hirdetjük az igét, mégis lehetséges, hogy néhány szív kemény marad, és nem látja meg az Urat.
Gergely: Jaj, az istentelen meghalni kíván, a hívő pedig meghalván látva lát...
Teréz: Igen, nézd, milyen szép ma a mennyei Papa csodás Arca!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ezek az emberek csak arra gondolnak, hogy mennyit adnak, arra nem, hogy mennyit rabolnak. Csak érdemeiket számolják, vétkeiket azonban nem veszik számba. Hallják meg, mit mond az Írás: „A napszámos lyukas erszénybe rakta a bérét.” (Agg 1,6) Azt látjuk, hogy beletesszük a pénzt a lyukas erszénybe, de azt nem látjuk, hogy elveszítjük. Akik csak azt nézik, hogy mennyit adakoznak, azt nem, hogy mennyit rabolnak, lyukas erszénybe teszik pénzüket: reményteljes bizakodással függesztik szemüket felhalmozott érdemeikre, de nem veszik észre, hogy elvesztik őket.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 201.o.)


„’Mennyire elcsábítja a világ hiúságainak a varázslata még a rossztól eltávolodott lelket is.’ (Bölcs 4,12) Tíz éves korban könnyen elkáprázik a szív, éppen azért nagy kegyelemnek tartom, hogy nem maradtunk Alençonban; ottani barátaink túlságosan világiasak voltak, túlságosan egybe tudták kapcsolni a jó Isten szolgálatával a földi örömöket. Nem gondoltak eléggé a halálra, a halál azonban jött s egy egész csomó olyan emberhez látogatott el, akiket én fiatalnak, gazdagnak, boldognak ismertem!!! Szeretek gondolatban visszalátogatni azokra a varázslatos helyekre, ahol éltek, hogy megkérdezzem magamtól: hol vannak hát, mit használnak most nekik a kastélyok és a parkok, ahol láttam őket, amint az élet kellemes oldalait élvezik … S látom, hogy minden csak hiúság és búbánat a Nap alatt (Préd 2,11) … hogy az egyetlen jó: szeretni Istent teljes szívünkből s szegénynek lenni lélekben itt a földön.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 86-87. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.