60. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A szeretetben nagyon fontos, hogy tudjunk veszíteni. A veszteségben kiszolgáltatottak és gyengék vagyunk. És erre szükségünk van, Teréz nővérem, bármilyen hihetetlennek is látszik.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, rátapintottál az ajándékozás lényegére is, mert aki csak a viszonzás reményében ad, az mindig követelőző marad.
Gergely: Aki pedig a viszonzás kényszeréről lemondva tud elfogadni, abban maga az Isten fog lakni, mert olyan lesz a lelke, mint az istengyermek betlehemi bölcsője.
Teréz: Igen, én is így tudtam elfogadni beöltözésem napján mennyei Vőlegényem ajándékát. Annyi hó esett, hogy elfedte a sáros, fekete lépteket. Ebben az iskolában tanultam meg a határokat: az ember az ember, az Isten az Isten. Nem maradt más, csak a kegyelem, és nekem eszembe se jutott, hogy ennyi havat pénzért megvehetek…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Kegyes alamizsnáikba ne keverjenek földi dicsőséget, és jótékonykodásukkal ne hajhásszanak kegyet. Hogy ne kívánják jótetteik viszonzását, hallják meg az Írás szavait: ’Amikor ebédet vagy vacsorát adsz ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni.’ (Lk 14,12-14)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 191.o.)


„Nem tudom, beszéltem-e már arról, hogy mennyire szeretem a havat? Már egészen kiskoromban is elbűvölt a fehérsége; legnagyobb örömeim közé tartozott, ha hóesésben sétálhattam … Vajon miért volt ilyen az ízlésem? … Talán, mert téli kis virág voltam s a legelső, amit gyermekszemeim láttak, a megszépült természet fehér köntöse volt … Egyszóval, mindig vágytam arra, hogy beöltözésem idején a természet, hozzám hasonlóan, fehér díszben legyen. (…) visszamentem a klauzurába és az első, amit észrevettem a keresztfolyosón, az „én kis rózsaszínű Jézusom” volt, aki virágok és égő gyertyák közül mosolygott rám, de azután rögtön a hópelyheket pillantottam meg … A kolostor udvara fehérben volt, akárcsak én … Micsoda gyöngédség volt ez Jézustól! Elébe jött kis jegyesének, havat adott neki … havat, hol van hát az a halandó, legyen bármilyen hatalmas is, aki havat tud hullatni az égből, hogy elbűvölje kedvesét? …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 183-184. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.