62. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mondd, mi az, ami az Úr számára kedves illatáldozat?
Teréz: Igen, Mesterünknek minden pici győzelem tetszik, amikor a mustármagnyi hit megnyilatkozik. Gergely testvérem, egyetlen hamis érzelmet megszelídíteni többet ér, mint a belső figyelem nélkül mondott száz rózsafüzér!
Gergely: Tehát a figyelem és a hit szerinted egy és ugyanaz?
Teréz: Igen, mert képtelenség a hitben növekedni, ha a figyelmünk nem erősödik. A figyelem jobb megismerése a nagy csodák magvetése.
Gergely: De a tevénél szívósabb figyelem sem ér semmit, ha nem arra irányul, hogy a hitünket növeljük, hanem arra, hogy mások szúnyognyi hibáit felfedezzük.
Teréz: Igen, ki mit figyel másokban, azt ülteti el magában. Aki a rosszat keresi, azt is fogja növelni. De ha gyermekeink inkább Papával játszanak, akkor Ő közben fülükbe sugdossa a legkedvesebb hittitkokat!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Inteni kell őket, fontolják meg, hogy nagyot vétenek súlyos bűneikkel, de apró jótetteik vezetik őket idáig: az első esetben nyíltan gonoszat tesznek, a második esetben viszont rejtegetik gonoszságukat az emberek elől. Isten előtt nagy bűnt elkövetni nyilvánvaló gonoszság; az emberek előtt csekély jót cselekedni képmutató szenteskedés. Ezért mondja az Úr a farizeusokról: „A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek” (Mt 23,24). Mintha nyíltan ezt mondaná: a kisebb bűnöktől őrizkedtek, a nagyobbakkal meg nem törődtök. Ezért dorgálja őket ismét az Igazság: „Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok” (Mt 23,23). Nem elhanyagolandó, hogy amikor megemlíti, hogy a legcsekélyebb dolgokból adnak tizedet, a növények közül a legértéktelenebbeket, egyszersmind a legillatosabbakat választja ki, amivel kétségkívül azt akarja kifejezni, hogy amikor a képmutatók valami egyszerű jót tesznek, azon nyomban a szentség illatát terjesztik maguk körül: a valódi kötelességeket elhanyagolják, a csekélységeket azonban elvégzik, mert ezek feltűnnek az emberek szemében.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 260-261.o.)


„Amikor hibát követek el, mely elszomorít, nagyon jól tudom, hogy ez a szomorúság hűtlenségem következménye. De azt hiszi, hogy ennyiben maradok? Ó nem! Nem vagyok olyan ostoba! Sietek azt mondani a jó Istennek: Istenem, tudom, hogy a szomorúság érzését megérdemeltem, de engedd, hogy felajánljam neked éppen úgy, mint egy olyan megpróbáltatást, amelyet Te küldesz nekem szeretetből. Sajnálom bűnöm, de örülök a szenvedésnek, mit felajánlhatok Neked.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 34.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.