66. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Mindenki másképp válik szentté, de a szentség mégis egyetlenegy: tettekkel egyszerűen beszélni. Aki ezt szeretetből teszi, az nem fogja magát a tőről lemetszeni.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ezt tanítja János is a szeretetről. A szavak és a nyelvek annyit érnek, ameddig a kezek a valóságban elérnek. Más a szándék és más a cselekvés, az egyik néha elég, de csak a másikkal együtt egész.
Gergely: Az első szentté avatást maga az Úr végezte, amikor a jobb lator megdicsőülését szelíden bejelentette. A jobb lator még nem a mennyországért tartott bűnbánatot, de az Úr országába mégis bejutott, mert ameddig a keze ért, épp annyit tett az igazságért. A cselekvés itt nyerte el az igazi jelentést.
Teréz: Igen, és itt a nagy titok: amit az előbb mondtam, attól is van nagyobb. A jobb lator már semmit se tudott jóvátenni, de megtanított minket egyetlen sóhajjal száz görcsös templomállványt felemelni. Gyermekeinknek szívükbe kell vésni, hogy amit a keserűség bére nem tud megújítani, azt csak a szentség képes átváltoztatni.
Gergely: Teréz nővérem, a Szó szentsége abban áll, hogy alázatos hittel egyesülsz azzal, ami nem rajtad áll. Dicsőséges egyszerűség elfogadni a próféciát: megízlelni nyelv híján ostyaszínű Krisztusunk színhúsát, meglátni látás nélkül a borfátyolos töviskoronát.
Teréz: Igen, a jobb lator önmaga lett a Szó szentségének első gyümölcse, egyetlen mondatába sűrűsödött lelkének minden verejtéke. Szentül hallgatta az egyetlen Szentet, neki nem kellett pénzért vennie díszes keresztet. Anyánk után nála szentebb senki se lehet, mert az Úr kegyelméből a szavaival cselekedett.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Gyakran megesik, hogy egyes embereket nagyobb tudományuk kevéllyé tesz és elkülönít a többiektől: minél többet tudnak, annál inkább eltávolodnak az egyetértés erényétől. Hallják meg, mit mond az Igazság: „Legyen bennetek só és éljetek békében egymássál” (Mk 9,50). Békesség nélkül a só nem erény, hanem kárhozatba visz. Minél többet tud valaki, annál nagyobb a vétke, és menthetetlenül büntetést érdemel, mert okosságával, ha akarta volna, elkerülhette volna a bűnt. Ezeknek mondja Jakab: „Ha keserű irigység és önzés van a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazsággal ellentétben. Ez a bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sátáni. (...) A felülről jövő bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető” (Jak 3,14-15.17) Tiszta, mert tisztán felfogja a dolgokat; és békeszerető, mert nem különíti el magát társaitól pöffeszkedésével.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 203.o.)


„A francia hősök, különösen a Tiszteletreméltó JEANNE D'ARC hazaszerető tetteiről olvasva, nagy volt a vágyam, hogy utánozzam őket, úgy éreztem: bennem is megvan ugyanaz a tűz, mint ami őket lelkesítette, ugyanaz az Égi inspiráció. S ekkor kaptam egy kegyelmet, melyet mindig úgy tekintettem, mint életem legnagyobbjainak egyikét – ekkora koromban nem kaptam még olyan megvilágosításokat, mint amilyenek most elárasztanak. Úgy gondoltam, hogy dicsőségre születtem, s miközben a módját kerestem annak, hogy eljussak rá, a jó Isten azokat az érzéseket sugallta, amelyeket most leírtam. Azt is megértette velem, hogy az én dicsőségem nem fog feltárulni halandó szemek előtt, s abban fog állni, hogy nagy Szent legyek!!! …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 85. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.