67. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Jézus ismeri az embert, tudja, mi lakik a szívében. Ismer minket. Ismer engem. Nem kell neki felvilágosítást adni rólunk. Amikor a szentáldozáshoz lépnek gyermekeink, akkor fel kellene idézniük magukban legalább egy pillanatra, hogy Jézus ismeri minden titkukat.
Teréz: Igen, és ha elmondják ilyenkor Jézusnak a legféltettebb titkaikat, akkor bebizonyítják, hogy tényleg hisznek őbenne. Ekkor már a létükkel bizonyítják Isten országának valóságát. Nincs is szükségük több istenbizonyítékra, mert ahol megjelennek, ott lesz Isten országa. Máskülönben nagyon igaz lesz rájuk, hogy amit az életükben annyira bizonyítani akarnak, azzal csak egyre több gyanút fakasztanak. A láthatatlan Látónak mindenütt ott van a szeme, Gergely testvérem, mert ami az életünkből látható, az arról suttog, ami belőlünk nem látható.
Gergely: Teréz nővérem, olykor egy tücsök viszi el Istennek azt a szavunkat, amit négyszemközt mondtunk egy hajléktalannak.
Teréz: Igen, mert a tücsök is hajléktalan és együtt érez azzal, akinek nincsen otthona.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Inteni kell a böjtölőket, hogy ne hagyjanak fel mértékletességükkel, de ne higgyék, hogy ez valami rendkívüli erény a láthatatlan Bíró szemében, nehogy roppant érdemesnek tartva magukat, szívükben felfuvalkodjanak. Ezért mondja a próféta: „Talán az ilyen böjt tetszik nekem? ... Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba” (Iz 58,5-7).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 188.o.)


„Milyen lesz az, mikor majd az Ég Urának örök hajlékában járulunk szentáldozáshoz? Akkor majd nem lesz vége az örömünknek, nem lesz szomorú eltávozás és nem lesz szükségünk arra, hogy titokban emléket kaparjunk le magunknak az Isteni jelenlét által megszentelt falakról, mert az ő hajléka a miénk lesz, egy örökkévalóságon át … Nem ezt a földit szánta nekünk, ezt megmutatja csupán, hogy megszerettesse velünk a szegénységet és az elrejtett életet; ő dicsőségének a Palotáját tartogatja a számunkra, ahol többé már nem elrejtőzve, gyermek vagy fehér ostya színe alatt látjuk, hanem úgy, amilyen a valóságban, véghetetlen ragyogásának a fényében!!! …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 154. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.