68. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az nem baj, ha valami bonyolult, mert azt még meg lehet érteni. Az a baj, ha valami zavaros, mert azt már nem lehet megérteni. A lelki élet törvényei csak addig bonyolultak, amíg zavaros fejjel járjuk a saját útjainkat.
Teréz: Igen, minden azon múlik, Gergely testvérem, hogy kinek adjuk oda magunkat. „Ki vagyok én?” – kérdezi önmagától sok-sok gyermekünk az egész földtekén. Erre a válasz az, hogy az vagyok, akié vagyok.
Gergely: Vagy picit másképpen mondva ugyanezt: annak ritmusára futsz, aki után futsz. Elcsábít az az étel, amelyiknek illata az orrod előtt száll el.
Teréz: Igen, és képzeld el, hogy maga az illat egy icipici darab test, amit az orroddal lenyelsz... Ha valamit megszagolunk, akkor felcsigázza a gyomrunk, mert már megízlelte az orrunk. Ezért jó befogadni Krisztus illatát minden pórusunkon át, hogy ne csiklandozza tovább az orrunkat az a büdös sátán!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell azokat, akik könyörületből szétosztják jószágaikat, ügyeljenek arra, hogy ha elkövetett bűneiket megváltották alamizsnálkodásukkal, ne kövessenek el újabb bűnöket. Ne higgyék, hogy ha bűneik megváltásáért pénzt osztogatnak, büntetlenül vétkezhetnek, és hogy Isten igazságossága megvásárolható. „Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?” (Mt 6,26) Aki ételt vagy ruhát ad a szegényeknek, de gonoszsággal szennyezi be lelkét és testét, az kevesebb jót tett és több rosszat, mert Istennek csak azt adta, ami az övé, önmagát azonban a Sátánnak adta.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 193-194.o.)


„Az egyszerű lelkeknek nincs szükségük bonyolult eszközökre; miután én is közéjük tartozom, egy reggelen, hálaadásom alatt, Jézus egy egyszerű eszközt adott nekem arra, hogy küldetésemnek eleget tegyek. Megértette velem az Énekek Énekének ezeket a szavait: „VONZZ ENGEM, S MI FUTNI FOGUNK a Te keneteid illata után.” Ó, Jézus, tehát még azt sem szükséges mondani: „Vonzz engem, s ezáltal vonzzad azokat a lelkeket, akiket szeretek!” Ez az egyszerű szó: „Vonzz engem”, elég. Uram, megértem, hogy akkor, ha egy lélek engedte, hogy rabul ejtse a te keneteid mámorító illata, nem futhat egyedül, magával ragadja az összes lelkeket, akiket szeret; ez minden kényszer, minden erőfeszítés nélkül történik, ez az ő felédvonzódásának természetes következménye.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 305. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.